Száz éve, 1908. június 9−én halt meg Szántó Kovács János, a viharsarki agrárszocialista mozgalom
vezetője.
Egy felszabadított hódmezővásárhelyi
jobbágycsaládban született 1852. április 27-én, az iskolát annyi
társához hasonlóan tízévesen abbahagyta. Volt kanász, béres, napszámos,
majd kubikos, a szocializmusról először kubikostársaitól és Aradról
érkezett cipészlegényektől hallott. Csatlakozott a helyi olvasókörhöz,
ahová először csak „fülelni” járt, majd tanítani kezdte társait. Kiváló
fellépéssel, jó szónoki adottságokkal rendelkezett, így hamarosan őt
választották a helyi földmunkásegylet elnökévé. Szántó Kovács János
népszerűsítő
előadásaiban a jobb munkalehetőségekért való harcról, földosztásról,
politikai jogokról, az egyesülési és gyülekezési szabadságról beszélt a
Viharsarok szegény parasztságának. 1894
januárjában megalakult a
hamarosan kétezer tagúra duzzadó Általános Munkás Olvasóegylet, melyben
a szociáldemokrata röpiratokat és kiadványokat olvasták és magyarázták.
Szántó Kovácsot küldöttnek
választották az MSZDP 1894-es
kongresszusára, vezetésével széleskörű agitáció bontakozott ki, ennek
eredményeként egyre többen tagadták meg az útadó és az egyházi adó
megfizetését.
A hódmezővásárhelyi mezőgazdasági munkások
szervezkedésére 1894 márciusában figyelt fel a szolgabíró. Mivel elejét
akarta venni a mozgalom terjedésének, áprilisban lefoglaltatta a május
elseje
megünneplésére készülő mozgalom könyveit és nyomtatványait.
A felháborodott munkások a városháza elé mentek, hogy visszaköveteljék
tulajdonukat. Amikor a bent tárgyaló és szóváltásba keveredő Szántó
Kovács
Jánost letartóztatták, a tömeg megtámadta a feloszlatásukra érkező
csendőröket, akik fegyvereikhez nyúltak, de a városháza épületébe
szorultak, amelyet szabályos ostrom alá került. A megmozdulást végül a
csendőrök és a riadoztatott huszárok brutálisan szétverték, az
események során egy ember meghalt, többen megsérültek.
A
zendülés országos hírű eseménnyé vált. Szántót a szegedi
Csillagbörtönbe szállították, de a további megmozdulástól való félelem
miatt a per csak tíz és fél hónappal az események után, 1895
márciusában kezdődött meg. A vádlottak padján 124-en ültek, a tárgyalás
11 napig tartott. Szántó Kovács a bíróság előtt is hitet tett a
szocialista eszmék mellett: „Ez a legigazibb eszme, mert a népnek a
javát akarja… Egy fát akarok ültetni, mely a jövőnek hajtja
gyümölcsét.” – mondotta. Ítélete öt és félévi szabadságvesztésre szólt,
melyet végül egy évvel mérsékeltek. A fogházból 1898. október 8-án
szabadult, ezután – mivel nem értett
egyet a mozgalom új vezetőivel -, félreállt és visszatért a kubikoláshoz.
Szántó Kovács János 1908. június 8-án halt meg szülővárosában.
Az ő nevét viseli Orosháza múzeuma, Hódmezővásárhelyen áll egykor
sok vitát kiváltó szobra, Somogyi József alkotása.
(Weberné Zsikai Mária – MTI)