Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

100 éve hunyt el Czutor Béla, vagyis Béla cigány

Vásárhelyen megbecsült réteget képviseltek a cigánymuzsikusok, közülük is
kimagaslott Czutor Béla, akit Béla cigány néven ismertek a helyiek – emlékezett
beszédében Almási István alpolgármester a híres prímás halálának 100.
évfordulóján tartott megemlékzésen. Irhás József a Vásárhelyi Béla Cigány
Művészeti Egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a cigányzene, miként
a magyar nóta is a magyar kultúra része, napjainkra azonban szinte teljesen
eltűnt.

Vásárhelyen kiemelkedő réteget
képviseltek a cigánymuzsikusok. Mindegyiket név szerint ismerte a város, és nagy
megbecsülésben részesítették őket. Elképzelhetetlen volt nélkülük egyetlen bál
is, különösen a Gazdabálokban jeleskedtek, de naponta ott muzsikáltak a Fekete
Sas éttermében vagy a híres vásárhelyi Promenádon – emlékezett beszédében Almási
István alpolgármester, hozzátéve: a cigányzenészek igazi urai voltak a szép
muzsikának.

Irhás József a Vásárhelyi Béla Cigány
Művészeti Egyesület elnöke a megemlékezésen a cigányzene értékére hívta fel a
figyelmet.

– Amióta a cigányság a társadalomtól
egyre jobban távolodó, leszakadó, rossza anyagi helyzetben lévő réteget képez, a
cigányzene szinte teljesen eltűnt. Pedig olyan érték ez, mint a magyar nóta,
ezért meg kell óvnunk, meg kell őríznünk a következő nemzedékek számára is. A
kiváló prímás, Béla Cigány legalább annyival öregbítette szülővárosának hírnevét
a maga lehetőségeihez mérten, mint bármelyik másik híres hódmezővásárhelyi –
fogalmazott Irhás József.

Béla cigány Igazi vásárhelyi
híresség volt. Itt született 1863. február 2-án, és itt is halt meg 1909.
február 2-án. Nem véletlenül futott be nagy karriert. Már az apja is vezérprímás
volt, az anyai nagyapja pedig klarinéton játszott. Az ifjú Béla cigány előbb
édesapja bandájában muzsikált, majd alig másfél évig Fehér Poldi, a vásárhelyi
születésű hegedűművész és cigányprímás zenekarában, Makón játszott. A mindössze
írni-olvasni tudó, három elemit végzett fiatal muzsikus ekkor ismerkedett meg a
kottaolvasással. Béla lázasan tanult, itta a zeneelméletet. Utolsó mestere
Giovanni Ferenc volt. Hamarosan fölfigyelt rá Balázs Kálmán, a híres pesti
cigányprímás is, és fényes karriert ígért neki a fővárosban. Béla azonban hű
maradt szülővárosához és az itteni elismeréséhez. Édesapja halála után ő lett a
vezérprímás és darabig Oláh Miksa vendéglősnél muzsikált. Nemcsak jó zenész
volt, hanem kitűnő szervező és fejlesztő ember is. Már 1882-ben bandáját 12
tagúvá növesztette, és a következő évben már az „Öregsasban” muzsikált, ahogy
akkor a mai Fekete Sas elődépületét nevezték. Karrierje egyre magasabbra vitte,
és nyaranként elhangzó vidéki játékai alapján országos hírűvé vált. Hamarosan
vendégszerepelt a Monarchia legnevezetesebb üdülő- és fürdőhelyein:
Tátrafüreden, Buziáson, a Margit-szigeten, Herkulesfürdőn, Brassóban. 1887-ben a
vásárhelyi Sasban táncvigalmat rendezett, és a bevételt hangszerállományuk
fejlesztésére fordították. Nem véletlen, hogy 1888−89-ben már az előkelő szegedi
Európa szállóban húzták a talpalávalót, ahol „finom úri közönség” élvezte
muzsikájukat. Itt kötöttek örök barátságot Dankó Pistával és Erdélyi Náci
szintén kiváló szegedi cigányprímással. Béla cigány gyakran húzta Dankó Pista
azóta is énekelt, szép nótáit. Szegeden később még több hangversenyt adtak a
Stefánián. 1903 után a Dankó-szobor javára gyűjtötte a pénzt szegedi
föllépéseikkel. Béla cigány hamarosan a Dankó-nóták legavatottabb előadójává
vált. Ezekben az évtizedekben még virágkorát érte a gyógyíthatatlan tüdőbaj,
amely nagyon sok kortársát, társadalmi hovatartozás nélkül elvitte. Béla is
áldozatává vált e szörnyű kórnak. A sajtó rendszeresen tájékoztatta a vásárhelyi
lakosságot Czutor Béla egészségügyi állapotáról és az egész város aggodalommal
fogadta leépülését. Gyógyítására bált is rendeztek. Ennek bevételéből a
Marilla-völgybe kúrálásra utazott, de a végzet hamarosan utolérte. Nevét
mindenütt szárnyra kapta virtuóz játéka, és a tiszta, szinte üveghangon szóló
hegedűje. Béla cigányt halála után sem feledte el a város. Nemcsak emléktábla
őrzi nevét, hanem Vetró Lajos Endre már 1909-ben „Béla cigány” címmel életrajzot
írt, míg Felletár Béla 1985-ben egyik kiváló tanulmányában hosszan emlékezett
meg róla.

Béla cigány halálának 100.
évfordulóján a Vásárhelyi Béla Cigány Művészeti Egyesület és az önkormányzat
közös megemlékezését követően a katolikus temetőben, sírjánál koszorúzásra és a
sír újraszentelésére került sor.