Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

1848. március 15-én történt

Március 15. a modern
parlamentáris Magyarország megszületésének napja, az 1848-49-es
polgári forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a
Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos
berendezkedés kivívása volt. Március 15. 1989-ben volt először
munkaszüneti nap, 1990. óta hivatalos nemzeti ünnep, s egyben a
magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon
nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit.

1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is kitört
és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság,
a polgári átalakulás jelszavaival.

A pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek radikális csoportja
már 1848. március 5-én bekapcsolódott a pozsonyi rendi országgyűlés
politikai küzdelmeibe, s aláírásgyűjtő mozgalmat indított Kossuth
Lajos március 3-i felirati javaslatának támogatására. (E felirati
javaslat többek között a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség,
a népképviselet és a független kormány megteremtését követelte
Magyarországon.) Március 19-ére népgyűlést akartak egybehívni Rákos
mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi
jelszavakká tömörítő, és egyben radikalizáló Tizenkét pontjukat,
melyeket Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött
formába. Amikor azonban március 14-én este a bécsi forradalom híre
megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak önálló
cselekvésre szánták el magukat.

Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és
Bulyovszky Gyula megváltoztatták az országgyűléshez intézett
Tizenkét pont bevezetését, helyette fellépésüket indokló kiáltványt
fogalmaztak, s a pontok szövegét a politikai röplap műfajához
igazították. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvaxban gyülekező
ifjaknak, majd Petőfi elszavalta a két nappal korábban, eredetileg a
március 19-i reformlakomára írott költeményét, a Nemzeti dalt.
Ezután Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a
Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a
politechnikum diákjaihoz, majd együttesen a jogászokhoz vonultak.
Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét Pont, Petőfi
pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének
csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg
Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast
nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára.
Az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalt gépeken cenzúrázatlanul
kinyomatták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Ez utóbbi az
alábbiakat hirdette meg:

“A nemzet óhajtásainak említett pontjai következők:

1. Sajtószabadság a cenzúra eltörlésével.

2. Felelős minisztérium Buda-Pesten.

3. Évenkénti országgyűlés Pesten.

4. Törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti őrsereg.

6. Közös teherviselés.

7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.

8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.

9. Nemzeti Bank.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne
vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.

11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak.

12. Unió Erdéllyel.”

Kevéssel dél előtt Irinyi János személyesen oszthatta szét a két
röplapot, a szabad sajtó első példányait. A siker bátorságot öntött
a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál
nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a
Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait arra, hogy
csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd
a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. Ott az óriási tömeg
kíséretében érkezett választmányi vezetők: Nyári Pál, Pest megye
alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál
Gábor, Csongrád vármegye követe adták elő a követeléseket. A
sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét
pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, s szabadon bocsátotta
börtönéből Táncsics Mihály írót, akit a tömeg diadalmenetben vitt
Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával
ünnepelték a forradalom győzelmét.

Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája
határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati
javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti
jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását. Az
országgyűlési küldöttsége a főrendek által is elfogadott felirattal
Bécsbe utazott a királyhoz.

(MTI)