Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

A 110 éve született Németh Lászlóra emlékeznek Hódmezővásárhelyen

Tudományos tanácskozással és irodalmi műsorral emlékeznek Németh
Lászlóra Hódmezővásárhelyen április 15-én, pénteken. Az emléknapon a 110 éve
született  író családja is részt vesz.

2010. április 15-én 10 órától tudományos tanácskozásnak ad otthont
a Polgármesteri Hivatal dísztereme. A konferencián
megnyitó beszédet mond Lázár János polgármester,
országgyűlési képviselő. Előadást tart A VII. Gergely és az aszkétikus etika
megpróbáltatásai címmel Imre László akadémikus,
professor emeritus (Debreceni Tudományegyetem); Élet – mű, utóélet (Németh
László életművének és utóéletének mozgásai) címmel Füzi László
irodalomtörténész, a Forrás főszerkesztője, (Kecskemét); Németh László
„szellemi organizátor” szerepeinek évtizede (1926- 1936) címmel Monostori
Imre irodalomtörténész (Tatabánya). A zárszót, a Németh László
Társaság közelmúltjáról és jövőjéről Lakatosné Németh Ágnes
mondja.

A konferenciát követően 14 órakor koszorúzásra kerül sor a
Németh László Városi Könyvtár előtt, a délutáni
programok színhelye pedig az Emlékpont Múzeum. Itt
14.30-tól kerül sor a Németh László Középiskolai Tanulmánypályázat
eredményhirdetésére. A pályázókat köszönti és a pályamunkákat értékeli:
Lami Pál, a budapesti Németh László Gimnázium nyugalmazott igazgatója.
A díjakat Németh László lányai adják át.

15.00-tól „a férfi a halál suhogó árnyékában
élt” címmel irodalmi műsort tekinthetnek meg az
érdeklődők Németh László vásárhelyi éveiről. A műsort összeállította:
Árva László, a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános
Iskola igazgatója, rendezte: Borbáth Árpádné és Győri
Éva, előadják: a Németh László Gimnázium és Általános Iskola, valamint
a Bethlen Gábor Református Gimnázium diákjai

16.30-kor koszorúzásra kerül sor a Bercsényi utcai ház emléktáblájánál.
Közreműködik: Szenti Tibor Pro Urbe díjas író és a Németh
László Gimnázium diákjai.

Németh László Nagybányán született regény- és drámaíró, tizenöt nyelven
tájékozódó esszéíró és műfordító, a magyar népi írói mozgalom eszmeteremtő és
mintaadó személyisége. Először 1940-ben járt vendégként – Móricz Zsigmonddal
együtt – Hódmezővásárhelyen. Különösen nagy hatást tett rá a „vásárhelyi példa”:
a Tanyai Tanulók Otthonának megismerése. 1945-ben a helyi református
egyházközség óraadó tanárnak hívta meg az akkor megélhetés nélkül álló országos
hírű írót. 1945 és 1948 között a leány- és a fiúgimnázium a kísérletező
pedagógust ébreszti fel benne, de több nagy művének is ez a város volt a
bölcsője. Itt fogalmazta újra Mathiász-panzió című drámáját, itt fejezte be az
Iszonyt, ennek a városnak az alakjairól írta az Égető Esztert, itt születtek
legjobb történelmi drámái. Vásárhelyi évei alatt aktívan részt vett a város
kulturális életében, a Tornyai Társaság munkájában, dolgozott a helyi irodalmi
folyóiratokban: a Puszták Népének többek közt a Pusztuló magyarok című
vígjátékát, a Délszigetnek Erzsébet-nap című drámáját adta. 1949-1954 között még
mindig hónapokat töltött Hódmezővásárhelyen és késő öregkoráig honvágya volt a
tanítás, a nyugalmat, menedéket adó város után. Kossuth-díjának összegét
1957-ben a Bethlen Gimnáziumnak adományozta könyvtárfejlesztésre.