Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

A forradalom minden volt, és az is maradt

Telt ház előtt mutatták be a Csurka Istvánról
készült portréfilmet a Mozaik Kamarateremben szerda este. A nézők nemcsak az író és politikus fordulatokban gazdag életébe, de az 1956-os forradalom megrázó eseményeibe és a rendszerváltozás furcsaságaiba, hibáiba is bepillantást nyerhettek. A filmet
követően Győri Béla beszélgetett Csurka Istvánnal.

Elillanó évek. Ezt a címet adta Csurka István a
róla készült portréfilmnek, amelyet szerdán este a Mozaik Kamarateremben
tekinthettek meg a hódmezővásárhelyiek. Győri Béla, a MIÉP szóvivője bevezetőjében elmondta, először kételkedett abban, hogy valóban a főszereplő adta-e ezt a címet, hiszen Csurka István markánsabb ember, a politikában pedig
kifejezetten markáns életutat járt be. Az alkotás azonban magában rejti a választ.

A film az író és politikus gyermekkori emlékeitől
indul, majd az 1956-os forradalom utcáin át eljutunk a rendszerváltozás paktumaihoz és napjaink politikai berendezkedéséhez. A bemutatóra a kamaraterem megtelt, a vetítést követően a szóvivő beszélgetett Csurka Istvánnal.

Győri szerint a film egy tipikus XX. századi családregény,
egy egész családtörténetet mesél el. Csurka balatoni házának kertjében,
Balatonedericsen indul, ahol annak idején Für Lajossal, Horváth Balázzsal,
Ablonczy Lászlóval és más barátokkal soszor találkozott, és sokszor megvitatták a magyar
színház jövőjét.

Felvetetődött, hogy sokan a népi írók közé sorolják Csurkát, míg mások szerint a színház világának hatása szintén markáns műveiben. Az író kifejtette: az 1956. utáni korszak
fő irodalmi személyiségei közül a népi irodalommal foglalkozók közül kiemelkedik Sinka István, de ide sorolható Veres Péter, Németh László vagy Szabó Pál munkája is. A kategória nehezen írható körül, hiszen nem kell, hogy csak paraszti témákkal foglalkozzon valaki, vagy maga is gazdálkodást folytason, sokkal inkább egy irodalmi vonzódás és etikai kérdés ennek megítélése. Összességében azonban inkább egy  teljesítmény elismerésének tartja, s nem szégyenre okot adó dolognak.

A beszélgetésen szó esett a politika viharairól is, többek között az
ügynöki beszervezéséről, aminek kapcsán elmondta: egyetlen jelentést
sem adott le soha senkiről, és ennek az ellenkezőjét sem tudta
senki bizonyítani, pedig komoly próbálkozások voltak a besározására.

Igen fiatal, mindössze 22 éves volt 56-ban. Mi történt akkor, hogyan élte meg – tette fel a kérdést Győri.

– A 13-14 évesen harcoló pesti srácokhoz képest csaknem érett felnőttnek számítottam –  emlékezétt vissza a politikus. – Folyton az utcán voltam, többször csak centiken múlt, hogy nem találtak el. A forradalom számunkra minden volt és az is maradt. Egy meghatározó, közösségteremtő esemény, ami örökre nyomot hagyott mindannyiunk életében. Ezt akarták később kitörölni, eltörölni, megsemmisíteni. Kezdetben nem beszéltek róla, októberi sajnálatos eseményeknek nevezték, majd ellenforradalomként bélyegezték és üldözték még az emlékét is, mert hihetetlenül félt tőle a rendszer – idézte fel Csurka István, hozzátéve: azt kívánja az országnak, hogy olyan nyílt tekintetű fiatalok erősítsék a jövő nemzedékeit, mint akik 56-ban harcoltak a szabadságért Budapest utcáin.