Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

A gyertyák csonkig égnek a PMK-ban

Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek
című színjátékát mutatják be március 18-án 19 órakor a hódmezővásárhelyi Petőfi
Sándor Művelődési Központban. A főszerepben a legendás magyar férfiszínészt,
Koncz Gábort láthatja a közönség.

Márai elsősorban regényíróként ismert,
bár szintén jelentős novella-, vers- és tárcaírói munkássága, és néhány
színdarabot is írt. A II. világháború alatt kezdett naplói
szinte külön műfajt képeznek, tökéletes korrajzot mutatnak. Kéziratainak teljes
feldolgozása még mindig tart.

„A gyertyák csonkig égnek” a barátság
regénye. A gyerekkorban gyökerezett Henrik és Konrád kapcsolata. Tízévesek
voltak, mikor megismerték egymást a bécsi hadapródiskolában. A két fiú
sülve-főve együtt volt, a nyári szünidőt, később a karácsonyt is együtt
töltötték a grófi kastélyban. Együtt avatták őket tisztté, minden szabad
idejüket egymás társaságának szentelték. Nem változott semmi akkor sem, amikor
Henrik asszonyt hozott a házhoz, a gyönyörű Krisztinát. Egy napon aztán fordulat
történt. Vadászatot tartottak a grófi vadaskertben. Henrik észrevette, egy
szarvas lépett ki velük szemben a tisztásra, s hallotta, hogy a mögötte tíz
lépésnyire haladó Konrád csőre tölt. Nem nézett hátra, de biztosan tudta, hogy
Konrád nem a vadat, az ő fejét célozza.

A regény jelen idejű cselekménye
negyvenegy évvel az emlékezetes vadászat után történik. A Londonban élő Konrád a
városba látogat, és értesíti Henriket érkezéséről. Gyertyák fényénél ott
vacsoráznak, ahol negyvenegy év előtt utoljára ültek egy asztalhoz. A vacsora
után a tábornok idézi fel hármuk históriáját, és feleletet vár néhány kérdésére,
például arra, hogy Konrád tényleg le akarta-e lőni azon a vadászaton. Ő azonban
nem válaszol, hiszen némán is mindketten tudják a feleletet. Mire a gyertyák
csonkig égnek, a két barát kézfogással búcsúzik egymástól, most már
örökre.

A PMK-ban látható darab főszereplőjét,
Koncz Gábort édesapja papnak vagy orvosnak szánta, ám a későbbi színművészt az
előbbi pályától a cölibátus riasztotta el, utóbbitól pedig
az, hogy nem bírja a vér látványát. Kamaszként bokszoló
szeretett volna lenni, 16 évesen azonban kikapott a ringben, ami elvette a
kedvét ettől a sportágtól. A színészi pálya iránti érdeklődése a mezőkövesdi kollégiumban támadt fel. Az
intézmény igazgatója egy Kisfaludy-darabban rábízta a király szerepét, mert egy
„nagydarab” fiúra volt szüksége. Koncznak sikere lett, ami döntő szerepet
játszott abban, hogy a színi pályát választotta hivatásául. Elsőre felvették a
Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1963-ban kapott diplomát.

A 70-es évek férfi idoljának a kedvenc
sportja a vízisí és a lovaglás; szabad idejében festegetni is szokott. “Az a nő,
akire én vágyom, még nem született meg” – mondja Koncz Gábor, akin szemlátomást
nem fog az idő – pedig a művész immár hetven éves.