Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

A hagyományos kézi aratást elevenítették fel a hétvégén a Sóshalmi Olvasókörben

A rendezvénnyel a civil szervezetnek és a társegyesületeknek évről évre az a célja, hogy megmutassa a mostani generáció számára, milyen fáradságos és áldozatos munkával lehetett annak idején a gabonát betakarítani és kenyérhez jutni.

A hagyományok szerint Péter és Pál napján kezdődött el a búza betakarítás, és mivel az idei búza valóban beérett, ezért a Sóshalmi Olvasókör ezen a hétvégén rendezte meg arató ünnepségét. Erre az eseményre többek között a Székkutasi Lovasklub és az ott működő Olvasókör, valamint a Kamilla Dalkör is elfogadta a meghívást, amelynek tagjai az arató nóták éneklésével teremtettek hangulatot a munkához.

– Egy olyan csodálatos nemzet vagyunk, amely egyetlen egy nemzet sorába sem illeszkedik Európában. Különleges népdalkincsünk van, különleges a folklórunk és legyünk őszinték, mi magunk is különlegesek vagyunk. Ezt a különlegességet őrizzük meg, mert a lényeg, hogy mi magyarok itt, Európában fenn tudjuk maradni és erre jó ez az ünnepség, hogy a hagyományokat bemutassuk – mondta Almási István alpolgármester.

Ahogy annak idején, most is alkuval kezdődött a betakarítás, hiszen a gazdának és a munkásoknak meg kellett egyezniük, mennyi pénzért vállalják a munkát. Egyébként az egész családnak ki kellett belőle vennie a részét, a nők mellett még a gyerekeknek is volt feladatunk, ha mást nem, de legalább vizet kellett hordaniuk, hogy enyhítsék a dolgozók szomját.  

– Kiskaszával arattak. Volt egy férfi, aki kaszált és utána ment egy fiatalasszony, vagy egy lány, aki szedte fel a levágott gabonát, őt marokszedőnek hívták. De utána is menni kellett valakinek, ő volt az, aki kötötte a kévéket. Tehát a munkához legalább három főre volt szükség. A férfi kaszával dolgozott,a marokszedőnek meg egy úgynevezett fakupája volt, amelyet faágból készítettek, de a bodnár is csinált ilyet – mondta Imre Pál, a Sóshalmi Olvasókör elnöke.

Gyakran a parasztok papot is hívtak a szántóföldre, hogy megszentelje az eszközöket és a búzatáblát.

– A búzát és a gabonaféléket nagyon nagy tisztelet övezte, hiszen a kenyérnek fontos szerepe van. A magyar néphagyomány életnek nevezi a búzát, ez is azt szimbolizálja, hogy a legfontosabb terménye volt a parasztságnak – mondta Terendi Viktória néprajzkutató.

Az idei termés kiváló minőségű, de közepes mennyiségű lett. A betakarítás régen még a kisgazdák esetében is akár 10- 12 napig is eltarthatott, de a végén nagy mulatozással zárult, mert akkor tartották meg az aratóbálokat. Így a Sóshalmi Olvasókörben is a munka után a kötetlen szórakozásé volt a főszerep.

Megszakítás