Hódmezővávárhelyen immár 18 esztendeje, május utolsó vasárnapján azokra a
katonákra emlékezünk, akik életüket áldozták a hazájukért. Az első és a második
világháború majdnem megtizedelte a város lakosságát.
A Hősök Napjának eredete 1917-re vezethető vissza. Akkor mondták ki először,
hogy nemzeti halottaink kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kell
kifejezésre juttatni. Az ünnepet a második világháborút követően a kommunista
diktatúra eltüntette a naptárból, majd a rendszerváltás után ismét visszakerült
a köztudatba.
Bár az országos rendelkezés szerint 2001-től vezették be újra a Hősök Napját,
Hódmezővásárhely 10 évvel ezt megelőzően, 1991-től hagyományosan minden évben
ünnepséget rendezett, hogy emlékezzen arra a közel ötezer katonára, akik az első
és a második világháború idején, majd azt követően is életükkel fizettek a
városért, a hazáért. Az elesettekért Németh László tábori lelkész mondott imát
és áldást, a megemlékezők elhelyezték a kegyelet virágait. Az önkormányzat, a
vásárhelyi Honvédség, az MDF helyi szervezete, a volt Leventék és Hadifoglyok
Baráti Köre, a Történelmi Vitézi Rend vásárhelyi tagozata, a Tiszta Lap Polgári
Egyesület, a Trianon Társaság és a hozzátartozók koszorúztak az I. világháborús
emlékműnél, majd a Hősök terén is.
Az ünnepség a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban folytatódott, ahol
kiállítás nyílt az egykori vásárhelyi Országzászló emlékműről, valamint a két
világháború közötti hősi és revíziós emlékekből.