Tiszta vizet kell öntenünk a
pohárba, segítenünk kell az állampolgárokat abban, hogy láthassák, megértsék a
múltjukat, azt a rendszert, amelyben éltek – fogalmazott Ugváry Krisztián az
Emlékpontban.
Telt ház volt az Emlékpont konferenciatermében,
ahol Ungváry Krisztián Tabajdi Gáborral közösen írt Elhallgatott múlt – A
pártállam és a belügy című könyvét mutatták be a vásárhelyi közönségnek.
– Az a korszak érdekel leginkább, amelynek túlélői
még köztünk járnak, ők a legérdekesebb olvasók és az ő történeteik meghatározzák
azt is, ami velünk történik – fogalmazott Ungváry Krisztián. A történész
elmondta: a második világháború túlélői közül már alig vannak közöttünk, ezzel
szemben a rendszer, amit Kádár rendszernek hívunk és amelyben ő is felnőtt mind
a mai napig meghatározó a kollektív emlékezetben.
– Tiszta vizet kell önteni a pohárba, segíteni
kell az állampolgárokat abban, hogy megértsék és megismerjék a múltjukat, azt a
rendszert, amelyben éltek – összegezte Ungváry, hozzátéve: érzésem szerint túl
sok téveszme, tévhit forog a köztudatban, amit el kell oszlatni.
Az esten megtudtuk: a szerzőpáros az Elhallgatott
múlt című kötet megírásakor a Kádár rendszer politikai rendőrségének
mechanizmusait próbálta bemutatni, leírni kik a tettesei, a végrehajtói és az
áldozatai a rendőrségnek. A könyv lefedi a teljes Kádár rendszert: a
demokratikus békemozgalomtól a hétfői szabadegyetemen át, a Vörös Csepel
Traktorgyár megfigyeléséig nagyon különböző példákkal dolgoztak. A könyv
érdekessége, hogy az állambiztonsági vezetők közül kivétel nélkül mindenkit
bemutatnak, olvashatóvá téve az életrajzukat, sőt, ahol lehetőségük volt még
fényképet is mellékeltek.
A könyv fogadtatásáról beszélve Ungváry elmondta:
volt, akinek nem tetszett, az utóbbi időben még bíróságra is jár, bár ez nem
foglalkoztatja, hiszen tudta mire számíthat, mikor a könyvön
dolgozott.
– A szabadságnak az a lényege, hogy bármit
írhatok, a Kádár rendszernek pedig vége, nem kell félnem attól, hogy a rendszer
visszaüt-összegezte a történész.
A besúgókkal kapcsolatban az esten kijelentette:
még a legvadabb diktatúrákban is van mozgástér.
– Senkinek nem volt kötelező azt tennie, amit
tett. Mindenki választhatott: besúgó lesz, vagy nem. Ez egy nagyon fontos
üzenete ennek a könyvnek – foglalta össze Ungváry Krisztián.