Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta Szenti Tibor

A Köztársasági Elnök és a Nemzeti Erőforrás Miniszter megbízásából
nemzeti ünnepünk, október 23-a alkalmából kimagasló színvonalú
tevékenységért
a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
kitüntetést kapta Szenti Tibor néprajzkutató, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város
Önkormányzatának művészeti tanácsadója. A kitüntetést október 23-án Halász János parlamenti államtitkár adta át a Néprajzi Múzeumban.

SZENTI
TIBOR

író,
néprajzkutató

Hódmezővásárhelyen, 1939-ben, iparos
családban született. Ősei a régi iratok szerint szántóvetők voltak.
Szülővárosában, a Bethlen Gábor Gimnáziumban 1958-ban érettségizett, majd
1979-ben Óbudán egészségügyi főiskolát végzett. 1963-ban nősült, és feleségével
két gyermeket neveltek föl.

Húsz évig a Csongrád Megyei Köjálnál
járványügyi ellenőrként, egy évig az Állatorvos Tudományi Egyetem
hódmezővásárhelyi állategészségügyi főiskolai karán üzemmérnök-szakoktatóként,
végül 1980 decemberétől 2003. júniusáig az Erzsébet Kórházban mint
egészségnevelő dolgozott. Közben kilenc éven keresztül szakmai tantárgyakat
oktatott a helyi egészségügyi szakközépiskolában. 2003. aug. 1-tól a
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatánál kulturális
szaktanácsadó.

1973-tól tagja a Magyar Néprajzi
Társaságnak, 1978-tól a TIT-nek. A Debreceni Agrártudományi Egyetem
hódmezővásárhelyi mezőgazdasági főiskolai karának 1980-tól külső tudományos
munkatársa. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Albizottsága Néprajzi
Csoportjának megalakulása óta tagja. A Magyar Orvostörténeti Társaságnak
1981-től tagja. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alap Irodalmi Szakosztályának
1987-től megszűnéséig. A Szeremlei Társaság alapító tagja. A Nagy Lajos Irodalmi
és Művészeti Társaságnak 1992 – 2000 között volt tagja. A Sóshalmi olvasókör
alapító tagja.

1987-ben az Eötvös József Alapítvány egyéves
ösztöndíjban részesítette. Az Országos Néprajzi- és Nyelvjárási
Gyűjtőpályázatokon 1972 és 1978 között három I, egy II. és egy III. díjat
kapott. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Albizottságának 1991. évi néprajzi
pályázatán I., az 1992. évin II, az 1993. évin pedig III. díjat
kapott.

1976-ban a kulturális miniszter okleveles
dicséretét, 1983-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Kiváló Munkáért
kitüntetését kapta. Hódmezővásárhely Városi Tanácsa 1989-ben Pro Urbe díjjal
jutalmazta. 2007-ben Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata
„Hódmezővásárhely Díszpolgára” címmel tüntette ki.

Szakmai kitüntetései: a Magyar Néprajzi
Társaság 1977-ben Sebestyén Gyula Emlékéremmel, a Gondolat Könyvkiadó
Paraszt-vallomások c. könyvéért 1986-ban nívódíjjal, a Magyar Népköztársaság
Művészeti Alap Irodalmi Szakosztálya 1989-ben Bölöni György irodalmi díjjal, az
1990-i budapesti Televíziós Dokumentum- és Publicisztikai Filmfesztiválon
irodalmi forgatókönyvéért a Telefaktum díját nyerte el, a Darvas József
Alapítvány kuratóriuma 1992-ben Darvas József Irodalmi Emlékdíjjal, a DATE
állattenyésztési főiskolai kar 1994-ben Tiszteletbeli Polgára kitüntetéssel, a
Hódmezővásárhelyi Zenebarátok Köre 1996-ban Péczely Attila-díjjal, 1995-ben a
Magyar Szellemi Védegylet Tiszteletbeli tagja elismeréssel, majd 1997-ben
Rendületlenül diplomával tüntette ki. 2004-ben az egészségügyben végzett
munkájáért Pro Sanitate kitüntetést kapott. Írása nyomtatásban először 1966-ban
jelent meg. A megjelent munkáinak száma százötven fölött van. Megjelent önálló
kötetei: A Tanya, Parasztvallomások, Vér és Pezsgő, Tények és tanúk, Paráznák, A
tetejetlen fán, Jocó, szólnak a harangok, Bibó Lajos vallomásai, Szampó és
Mirmidó, Betyártörténetek, Kalászkisasszony, Istenhez közelítve, Rendhagyó
lexikon és Vásárhelyi emlékeim, Haiku.

Társszerzőkkel írt és sajtó alá rendezett
könyvei: Dombi Kiss Imre: Pokoljárásom (Magvető, Tények és
Tanúk, 1983.); Bicsérdy Gyulával és Facsar Imrével Dél-alföldi
marhavész a XIX. század első felében (Hódmezővásárhely, 1986.);
Zsótér Gergellyel Mindszenti vőfélykönyv (Szeged, 1987.); Bicsérdy
Gyulával: Állatjelölések.

Az általa lektorált és szerkesztett kötetek:
Vajda Mária: Hol a világ közepe? (Kecskemét, 1988.) Csorcsán Szűcs Imre:
Parasztversek (Hódmezővásárhely, 1997).

Tucatnyi könyvhöz előszót, bevezetőt, vagy
ismertetőt írt. Húsznál több tanulmánykötetben írt tanulmányokat és
fejezeteket.

Dokumentumfotóiból 1990 és 2000 között több
városban és községben nyolc alkalommal rendeztek kiállítást. A Magyar
Televízióval irodalmi forgatókönyvei alapján több mint 30 dokumentumfilmet, a
Duna Televízióval pedig több mint 20 riportfilmet készített. A Budapesti Fórum
Film Alapítvánnyal és a Hódmezővásárhelyi VTV-vel több dokumentum és
riportfilmet készítettek.

Saját könyveiből és az általa szerkesztett
kiadványokból több mint húsz szerzői estet tartottak. A tetejetlen
fán c. kötetéből a budapesti Humánia Drámai Műhely 1998 tavaszán Pesten
két, Hódmezővásárhelyen 1998 őszén, valamint a pesti Vigadóban és Zebegényben
2001-ben egy-egy alkalommal irodalmi estet rendezett.