A
katolikus egyháznak és az egyetemes történelemnek „a nemes magyar nemzet”, az
Árpád-ház adta a legtöbb szentet és boldogot – emelte ki II. János Pál pápa. A
világ lengyel pápája és a magyar szentek kapcsolata lesz a témája annak a
beszélgetésnek, melyre március 23-án, kedden 17 órakor sor a hódmezővásárhelyi
Emlékpont Múzeumban.
A magyar-lengyel
barátság napján kerekasztal-beszélgetésen idézik meg a Szentatya, II. János Pál életét és alakját. Az est
meghívott vendégei Gyulay Endre
nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök, valamint Miklós Péter egyháztörténész; a
beszélgetést Medgyesi Konstantin
történész, múzeumi sajtóreferens vezeti.
Karol Wojtiła
1920-ban egy Krakkó melletti kisvárosban, Wadowicében látta meg a napvilágot.
Életének első nagy próbatételét a II. világháború jelentette: a fiatal Wojtiła,
a Jagelló Egyetem lengyel irodalom szakos hallgatójaként, egy kőbányában volt
kénytelen dolgozni 1939 és ’41 között. Közben színésznek készült, esténként
színjátszókörökben játszott. Élete egy częstochowai zarándoklat során vett
gyökeres fordulatot. A Jasna Gorai kolostor templomában, ahová az általa szentté
avatott Hedvig királynő révén került a Fekete Madonna képe, a Honi Hadsereg
főkáplánja misézett. A nácik által leigázott Európa közepén Karol Wojtiłát
különös erő töltötte el: más emberként, új céllal tért vissza Krakkóba.
1942. októberében a
földalatti Érseki Szemináriumban elkezdte teológiai tanulmányait, 1946-ban
szentelték pappá. Tanult Rómában, majd tanított a krakkói és a lublini
egyetemeken. 1958-ben nevezték ki Krakkó segédpüspökének, majd 1963-ban
érsekének. E magas poszton, majd pápaként is megmaradt közvetlennek,
természetesnek, mindennapinak. A szeretet és az emberiesség jellemezte
leginkább, de ismert volt sportszeretete is. A legenda szerint a hetvenes
években elkerékpározott Magyarországra a kabai cukorgyárat építő lengyel
vendégmunkásokhoz.
„Ne féljetek” –
hangzott el Karol Wojtiła bíztatása 1979. júniusában, amikor először látogatott
el II. János Pálként szülőhazájába. Ez a zarándoklat mozgósította a világ
lengyelségét, valamint a kommunizmus elnyomása alatt élő Közép-Európa népeinek
figyelmét is felkeltette. A lengyel pápa hazatérése fordulatot hozott
Lengyelország históriájában, amely kihatott az egész nagyvilágra, a
világpolitikára. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet
és méltóság melletti kiállás jellemezte, melynek része a boldogság. Azt
hirdette, hogy a mindennapi boldogság a családon belül valósítható meg. Pápai
tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése,
többször felemelte szavát a háborúk, az elnyomó rendszerek
ellen.
II. János Pál kétszer
tett látogatást Magyarországon, de különös kapcsolat fűzte a magyar néphez. Ő
avatta szentté 1999-ben Ószandecben, IV. Béla magyar király leányát, Kingát,
valamint két évvel korábban a krakkói királyi vár, a Wawel szomszédságában Nagy
Lajos király leányát, Hedvig királynőt. Kingát és Hedviget már életünkben
szentként tisztelte a nép. Mindkettejük tevékenységében meghatározó szerepet
játszott a kultúra támogatása. Azzal hogy személyüket a Szentatya a szenetek
sorába emelte, a két nép évezredes barátságát is megerősítette. Ekkor hangzott
el a fent említett mondata, mely idézetül szolgál a Világ lengyel
pápája című beszélgetésnek, melyre március 23-án délután 5 órakor
kerül sor az Emlékpontban.