A városnév ˙(amit még a 20. század elején is gyakran írtak ha nem is három de két szóba, Hódmező-Vásárhely -ként) elemei közül a sík vidékre utaló középső szorul a legkevesebb magyarázatra, hiszen határunk legmagasabb pontja is mindössze 85 méter. A „Vásárhely” is beszélő név, mivel az erre való alkalmasságának köszönhetően régtől cserehelye, fóruma lett a környék lakosságának. Ami az első elem, a „Hód” etimológiáját illeti, a legújabb kutatások több, korábbi föltevéssel ellentétben, Szeremlei Sámuel azon föltevését valószínűsítik, amely szerint Hód falu és Hód mezeje Árpádkori birtokosáról kapta nevét, s nem a tóról, vagy a rágcsálóról, még kevésbé az égitestről.
Hódmezővásárhely címere
Hódmezővásárhely város címere az 1896-ban történt megállapítás szerint alul csekélykihajtásokkal csúcsban végződő egyenes pajzs. A címerpajzs mezője világoskék (egyharmad ultramarin, kétharmad berlini vagy párizsi kék keveréke), melyben jobb felső részében tizennégy lángsugárral körülvett, arccal ábrázolt aranyszínű nap van, mellette bal felől növekvő ezüst hold, szintén arccal, alul pedig három ezüst nyilat markoló páncélos behajlított jobb kar-kéz, a váll és a felkar lemezén kívül hét páncél-lemezzel festve, előnézetben. A nyilak hegyei felfelé irányulnak. A nap és a hold egymás melletti állásban a pajzs felső, a páncélos kar-kéz pedig a pajzs egész alsó részét elfoglalja. A kar-kéz a felkar lemetszésénél hússzínű, a kézfő természetes színű. A pajzs felett, annak vízszintes felső részén középen, leeresztett rostéllyal páncélsisak áll, a nyakat övező aranyláncon aranyérem függ. A sisakot ötágú nemesi aranykorona díszíti. A korona ágai közül a középső és két szélső háromcsúcsos tölgyfalevél alakú keresztet formál, a keresztezésben kék színű kerek drágakővel, míg a közbeeső két ág gömbben végződik. A korona oldalán a kereszt alakú ágak alatt egy-egy vörös, a gömbben végződő ágak alatt pedig egy-egy kék színű kerek drágakövet foglaltak be. A páncélsisak alsó belső része, valamint a rostély mögötti felület vörös (hússzínű), úgy mint a páncélos kar-kéz felkar metszete.
A páncélsisak és a páncélos kar világos szürke színű, sötét szürkével, vagy vonalrajzzal árnyékolva. A címer díszítését az ún. címerfoszlányt a 17. századbeli reneszánsz stílusú akantuszlevelek képezik, melyek felső végeit a korona a sisak tetejéhez szorítja le. A két oldalra hármas-hármas felső levél mellett kihajolva a jobb felőli vörös (kétharmad kármin, egyharmad cinóber) színű kihajlást mutat arany alappal, a bal felőli kék kihajtások ezüst alappal, mely kihajlások csak a páncélsisak széléig terjednek. Az akantusz levelek a sisak hátvédét képezve a pajzs vízszintes lapjára támaszkodva a címerpajzs kétharmadáig nyúlnak le. Az akantusz levele domborművű kivitelűek, kora reneszánsz stílusban.
A címerpajzs kék színe a levegőt, az eget, a vizet idézi, mely a tisztaság, az igazságosság és a hűség jelképei voltak. A pajzsfő jobb oldalán a nap a vele ellentétes bal oldalon lévő növekvő hold a nappalok és éjszakák, a világmindenségben uralkodó fénylő hatalom ősi szimbólumai, és egyben az erények állandóságának, és a forgandó szerencsének jelképei. A pajzstalpat betöltő levágott páncélos kar a három nyílvesszővel a török kor hősi küzdelmeit idézi, melyből városunk lakói kivették részüket.
Hódmezővásárhely zászlaja
Hódmezővásárhely város zászlaja hosszanti irányban megosztva kék-sárga színű (a kék megegyezik a címer kékjével – egyharmad ultramarin, kétharmad berlini kék -, a sárga pernamentsárga, világos), középen a város címerét, alatta ívelt formában „Hódmezővásárhely” felirattal találhatjuk.
A zászló szélessége a címerpajzs szélességének mintegy háromszorosa. Zászlórúdon alkalmazva a címer a kék sárga sávra merőlegesen áll.