Rendhagyó
történelemórán, magától a főszereplőtől ismerhetik meg a diákok az 1956-os
forradalom egyik legemlékezetesebb hódmezővásárhelyi pillanatát, a szovjet
emlékmű ledöntését október 19-én, kedden 10 órától az Emlékpontban. Czuczi Győző
volt az, aki kötelet akasztott az Iván szobor nyakába, hogy egy tűzoltóautó
lerántsa talapzatáról az idegen megszállást jelképező monstrumot ’56
októberében.
Hódmezővásárhelyen, az Emlékpontban bő
egyhetes rendezvénysorozatot szerveznek az 1956-os forradalom és szabadságharc
tiszteletére. Az emlékhét során ’56-os forradalmárok tartanak beszámolót
személyes emlékeikről rendhagyó tanórák keretében.
Az 1956-os forradalom idején országszerte a szovjet megszállás és a
gyűlölt kommunista diktatúra jelképei ellen irányult a népharag. Budapesten
földre zuhant Sztálin nyolc méteres monumentuma és apró darabokra törték a
felkelők. Hódmezővásárhelyen, a szovjet felszabadulási emlékmű, a népnyelv által
csak Ivánnak emlegetett szobor ledöntését követelték 1956. október 26-án este a
Hal téren összegyűlt tüntetők.
A szobrot először egy teherautóval próbálták lerántani; a többszöri
sikertelen próbálkozást követően egy erősebb, drótkötéllel felszerelt
tűzoltóautó adta meg a négy méteres bronz katonának a kellő löketet, mely nyomán
kezét összetörve Iván arccal a földre hullt. A tűzoltóautó kötelét Czuczi Győző
fiatal mérleggyári munkás akasztotta a szobor nyakába, akit két barátja emelt a
magasba.
A szobordöntés krónikájához hozzátartozik, hogy a tűzoltóautót – a helyi
anekdota szerint – maga a megyei első titkár rendelte ki, hogy az szakszerűen,
sérülésmentesen távolítsa el talapzatáról Kamotsay István szobrát – így óva meg
az utókornak. Később Ivánt egy teherautó mögé kötötték és a főtéren át
végighúzták Hódmezővásárhely főutcáján. A kádári-megtorló gépezet a szobordöntés
résztvevőit is elővette: a „felbujtókat” és a szónokokat hosszú évekre börtönbe
zárták, a két fiatalembert, akik a keddi tanóra főhősét a magasba emelték,
kíméletlenül megverték. Czuczi Győző a megtorlás elöl Budapestre ment, ugyanis
édesapját figyelmeztette egy jóakaratú ismerős, hogy tűnjön el a városból. Csak
három év múlva tért vissza, amikor már nem foglalkoztak
ügyével.