Szent István napján a keresztény európai államiságunkat és a magyar emberek munkájának eredményeit ünnepelhetjük. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Egy jól működő társadalomnak polgárai munkájára – kezdeményezőkészségükre, kreativitásukra, bátorságukra és aktivitásukra – kell épülnie. Ugyanakkor az emberi munka nem lehet öncélú, fókuszában mindig a közösség – a társadalom és az állam – boldogulásának kell állnia.
Almási István polgármester agusztus 20-ai ünnepi beszéde:
Kedves hódmezővásárhelyi emlékező közösség!
Augusztus 20-a Szent István király napja. Ez az egyik legrégebbi magyar ünnepnap, a keresztény magyar állam alapításának és ezeréves folytonosságának emléknapja. Szent István ünnepének – a vallási tartalmon túl – többes jelentésrétege van. Egyrészt emlékeztet minket arra a hosszú és viharos, számos áldozattal járó történelmi útra, amelynek végén mintegy ezer évvel ezelőtt mi, magyarok európai és keresztény államot alkottunk. Másrészt – szintén régi magyar hagyomány szerint – ezen a napon adunk hálát a természet erőinek – és az azokat alkotó Teremtőnek –, hogy az aratási munkálatok befejeződtek és kezünkbe vehetjük a friss búzából készült új kenyeret.
Szent István napján tehát a keresztény európai államiságunkat és a magyar emberek munkájának eredményeit ünnepelhetjük. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Egy jól működő társadalomnak polgárai munkájára – kezdeményezőkészségükre, kreativitásukra, bátorságukra és aktivitásukra – kell épülnie. Ugyanakkor az emberi munka nem lehet öncélú, fókuszában mindig a közösség – a társadalom és az állam – boldogulásának kell állnia.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Napjainkban sajnos Európa-szerte vannak olyan politikai és társadalmi jelenségek és mozgalmak, amelyek éppen a Szent István napján hangsúlyozott értékeket – a keresztény európai államiságot és a munkaalapú társadalmat – kérdőjelezik meg. Ezen a napon különösen nagy hangsúllyal kell nemet mondanunk ezekre a törekvésekre. Vagy másként megfogalmazva: igent mondanunk a keresztény európaiságra és az aktív közösségi cselekvésre, viszont határozott nemmel felelnünk azokra az igényekre, amelyek közös értékteremtő tevékenységünket vonják kétségbe. Szent István egy évezreddel ezelőtti munkásságának fontos üzenete a nemzeti függetlenség eszméje is. Hiszen ne feledjük: az államalapító uralkodó úgy teremtett számunkra keresztény európai országot, hogy azt nem kötelezte el a két akkori világhatalom – a nyugati német császárság és a keleti bizánci birodalom – egyike mellett sem. Döntésének helyességét a történelem azóta számos alkalommal igazolta. Hazánk történetének nagy tapasztalata: akkor volt Magyarország nagy és erős állam, amikor a nemzet tagjai közösen álltak ki az őket támadó külső erők ellen, s küzdöttek együtt az állami függetlenségért.
Mostanában sokan idézik Szent Istvánnak fiához, Szent Imre herceghez intézett Intelmeinek azt a passzusát, amelyben az uralkodó azt ajánlja örökösének, hogy „a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”. Nem teszik azonban hozzá, hogy az Intelmek egy másik fejezetében arra szólítja föl fiát, hogy védelmezze a vallást és az igaz keresztény hit ellenségeivel szemben a következőképpen járjon el: „Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd!”
A magyar nemzet sokat gyarapodott és fejlődött az évszázadok alatt azáltal, hogy befogadta az országba érkező más nyelvű népeket. Aztán van arra is példa, hogy ez megbosszulta magát. Egyet viszont nyugodtan kijelenthetünk. A befogadó szellem, amely jellemző a magyar emberre, nem jelentheti azt, hogy olyant kényszerítsenek ránk, ami teljesen idegen tőlünk, amely nem hajlandó elfogadni szokásaink, kultúránk, vallásunk és évszázados értékeink összességét.
Mi, Hódmezővásárhelyiek tudjuk, hogy mit jelent szolidárisnak lenni. Hódmezővásárhely polgárai számtalan alkalommal bizonyították segítőkészségüket, befogadó szellemiségü-ket. Tették ezt a szégyenteljes 2004-es népszavazás alkalmával, amikor testvéri kezet nyújtottunk határon túl élő nemzettestvéreink számára, de tesszük most is, mikor kárpátaljai nehézsorsú magyar kisgyermekeken akarunk segíteni. Számunkra ez nem teher, hiszen önként, saját akaratunkból, a vásárhelyi szellemből fakad. Abból a vásárhelyiségből, ami az összefogás erejében hisz, amely hittel vallja a közösség erejében rejlő sikert.
Azt valljuk, amit Szent István is vallott ezer éve. Összetartó nemzettel, egységes keresztény európai gondolattal és érzülettel védelmezni hagyományainkat, otthonainkat, családunkat. Nem engedni idegen erőknek, akik a nemzeti önrendelkezést csorbítva akarják a magyarok mindennapjait és nyugalmát megzavarni. Magyarország és Hódmezővásárhely nem lehet ennek az áldozata, nem költözhet mindennapjainkba a félelem, a terror, a bűnözés, mint ahogy az lassan a mindennapok része lesz Európa nyugatibb felén. Időben kell eszmélnie a felelős európai politikusoknak, mert Európa a vesztébe rohan jelenlegi politikájával. Ezért biztatom magunkat arra, hogy üzenjünk Európának! Legyen a szavunk figyelmeztető jel! Álljunk ki magunkért, gyermekeink, unokáink jövőjéért, hogy olyan közösségben nőhessenek fel ők is, amelyben büszkék lehetnek értékeikre.
Büszkék lehetnek magyarságukra, büszkék lehetnek Hódmezővásárhelyiségükre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Barankovics István kereszténydemokrata politikus – aki a kommunista Rákosi Mátyás diktatúrája elöl emigrálni volt kénytelen – a következőképpen fogalmazott Szent István ünnepén.
„Minden nemzet kultúrájának hangja egy olyan harangnak a szava, amelyet a különböző kultúrák érceiből öntöttek össze. De mindegyik harangnak más az alapérce és más a keverési aránya. A teljes elzárkózás az idegen hatásoktól maga a halál volna. De meg kell akadályoznunk a túlbuzgó kapunyitogatók munkáját, akik a magyar ércharang különrengését idegen ércek túlságos beözönlésével vagy éppen idegen alapanyag becsempészésével meg akarják hamisítani” – figyelmeztetett Barankovics István hetvenöt éve.
Szavai ma is aktuálisak.
Szent István ünnepe arra figyelmeztet bennünket, hogy büszkének kell lennünk független magyar államiságunkra, emelt fővel kell vállalnunk keresztény alapokon álló európaiságunkat és meg kell becsülnünk a magyar emberek munkájának eredményeit: egyéni és közösségi, szellemi és anyagi értékeinket. Barankovics István szavaival élve tenni mindezt úgy, hogy „meg kell akadályoznunk a túlbuzgó kapunyitogatók munkáját”.
Szép ünnepet kívánok mindannyiunknak!