Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Almási István polgármester ünnepi beszéde

Azt valljuk, amit Szent István vallott ezer évvel ezelőtt és amit azóta minden korszakban vallottak történelmi nagyjaink. Ez pedig az egységes magyar nemzet, magyar kultúra, magyar jövő iránt érzett kiolthatatlan szeretet és felelősségérzet. Ennek nyomán tudunk csak erős közösségeket, összetartó magyarságot, sikeres nemzetet építeni. Ez kell, hogy szemünk előtt lobogjon a hétköznapok során is, hogy erőt merítve ebből, tovább tudjunk dolgozni szülőföldünkért, városunkért, hazánkért. – hangsúlyozta Almási István polgármester augusztus 20-án, a Szent István téri ünnepségen, Hódmezővásárhelyen.

 

Almási István polgármester ünnepi beszéde:

„E szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált.” – Kölcsey Ferenc gondolataiban minden benne van arról, amit tudnunk kell a hazáról. Minden, amit jelent nekünk az otthon, az ország, a nemzet.

Tisztelt Miniszter Úr! Főtisztelendő Püspök Úr!
Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy külön köszöntsem a nemzeti ünnepünkre a testvérvárosainkból érkezett delegációkat és képviselőiket. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat és együtt ünnepelhetünk!

A magyarság történelmében sokszor érkezett a magyar nép fordulóponthoz. Amelyet eldöntött háború, vagy ármány, hősiesség, vagy egy békeszerződés, vagy éppen egy jelentős államférfi szilárd jelleme, tisztánlátása, határozott kiállása egy olyan ügy mellett, amely a nemzet érdekeit szolgálta.

Ilyen szilárd, céltudatos, és a magyarság helyzetét reálisan felmérő államférfiú volt államalapító Szent István királyunk is. Több mint 900 éve, a Szabolcsi zsinat óta fejet hajtunk a keresztény magyar államot megteremtő, a magyarság útját kijelölő és népünk európai elkötelezettségét és jövőjét megalapozó első királyunk emléke előtt.

Szent István egyértelmű és határozott lépést tett, egy olyan új magyar államszervezetet alkotva meg, amelynek hagyománya nem volt, de ugyanakkor a fennmaradást volt hivatva biztosítani. Olyan politikai értékrend mellett tett hitet Szent István, amely biztosította a magyar állameszme folytonosságát, amely történelmileg igazolttá vált és időtálló döntésnek bizonyult.

Ma arra az uralkodóra emlékezünk, aki a magyarság történelmére visszagondolva, minden bizonnyal és kétséget kizáróan az egyik legnagyobb hatással volt. Mert valójában István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz az ország tényleges hatalommal felruházott vezetője, hanem az, hogy a keleti, vagy a nyugati kultúrkör részesévé válik-e az ország. Közhelynek számít, de így jó eséllyel a magyarság Kárpát-medencében történő megmaradása volt a tét, hiszen a kor két nagyhatalma közé ékelődve irányt, jövőképet kellett választani.

Joggal merül fel a kérdés, hogy az oly sokszor megtépázott, elnyomott, idegen hatalmak által megszállt és önrendelkezésétől megfosztott nemzetünk miképp tudott megmaradni és miként volt képes arra, hogy ennyi esztendőn át magyarként tudjon létezni a Kárpát-medencében.

Milyen fundamentumokat rakott le Szent István király, amelyek a történelmi tragédiák idején is biztos alapjai voltak az országnak, a nemzetnek? Milyen alapok azok, amelyek mindmáig tartanak?

Eltelt immár 977 év államalapítónk halála óta, s a király legendás alakja ma is formálja életünket. Csak a néplélek képes arra, hogy a királyi életművet a nemzeti tudat részévé formálja. Hiába lett volna minden állami akarat, ha a nép nem teszi magáévá a keresztény örökséget, a magyar államiságot.
Alapítónak és alapkőnek lenni nem mindenkinek adatik meg. Minden ezer évben egyetlen egynek, a KIVÁLASZTOTTNAK.

Államalapításunk ünnepén, Szent István napján aligha kell szégyenkeznünk amiatt, ha nemzetünk hűséges akar maradni ahhoz a szellemiséghez és ahhoz a szabadsághoz, amelyet egykor a királytól és Európától kapott.

Azzal, hogy István király biztosította az ország sajátos szellemi és erkölcsi fejlődését, hogy a magyarság belső erőit céltudatosan összefogta, megteremtette a nemzeti függetlenség máig tartó előfeltételeit.

A nemzet gondolatának kifejlesztésével a magyarság egymást követő nemzedékeinek lelkébe mélyen belevéste a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet szabadságának és a magyarság sajátos küldetésének tudatát és akaratát. Nekünk, mai magyaroknak kell ezt a függetlenséget megőriznünk, a sajátos magyar utunkat járva.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Szent István műve alapját szolgáltatta nemzetünk kibontakozásának, a viszontagságos, sorsfordító idők ellenére is sikereinek záloga volt, amelyre joggal lehetünk büszkék.

„Különös kérdés, látszólag egészen egyszerű, valójában nagyon is bonyolult. Őszintén szólva, még megérteni is nehéz, nem hogy felelni rá. Mi a magyar?” – teszi fel a kérdést Babits Mihály. Sokszor megfogalmazódik ez bennünk is. Tudjuk, érezzük, hogy erre a kérdésre összetett a válasz.

Érezzük, hogy különleges nép vagyunk, együtt sok évszázad történésével, diadalokkal, bukásokkal, családok generációról generációra átadott történeteivel, nemzetünk büszkeségeivel, vagy éppen árulóival. Egyet viszont biztosan tudunk. Akkor vagyunk erősek, ha összefogunk, ha figyelünk egymásra, ha nem hagyjuk, hogy éket verjenek közénk.

Hódmezővásárhely polgárai ismerik ezt az érzést. Tudjuk, hogy az összetartozás érzése, azok a kötelékek, amelyek összekapcsolják magyart a magyarral, megóvják nemzetünket, közösségeinket, legyen szó bármilyen akadályról.

Büszkeséggel tölt el, hogy Hódmezővásárhely polgárai számtalan alkalommal tettek tanúbizonyságot arról, hogy amikor kell, segítőkezet nyújtanak. Így történt ez most is. A jelenleg hányattatott sorsú Kárpátalja segítségre szorul és Vásárhely polgárai azt mondták, hogy az elsők között állnak oda a jó ügy mellé. Aknaszlatina és Mezővári települések is számíthattak Vásárhely polgáraira. Külön szeretném megemlíteni, hogy a Mezővári óvoda újjáépítésére szervezett gyűjtés is példaértékű.

Köszönet illeti azokat a polgártársainkat, akik önzetlenül hozzájárultak, vagy a jövőben fognak hozzájárulni ahhoz, hogy a magyarok lakta, nehéz sorsú faluban új óvodában folyhasson a kisgyermekek nevelése. Ezzel az önzetlen segítségnyújtással is példát mutatunk a világnak.

Azt valljuk, amit Szent István vallott ezer évvel ezelőtt és amit azóta minden korszakban vallottak történelmi nagyjaink. Ez pedig az egységes magyar nemzet, magyar kultúra, magyar jövő iránt érzett kiolthatatlan szeretet és felelősségérzet. Ennek nyomán tudunk csak erős közösségeket, összetartó magyarságot, sikeres nemzetet építeni. Ez kell, hogy szemünk előtt lobogjon a hétköznapok során is, hogy erőt merítve ebből, tovább tudjunk dolgozni szülőföldünkért, városunkért, hazánkért.

Sinkovits Imre, a nemzet színésze mondta: “Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem. Mindkettőt őseink hagyták ránk, s a hűség kötelez.” 

Fontos, ha az eszünkbe véssük és nem felejtjük el, hogy nemcsak a múltunk közös, hanem a jövőnk is: egy független és erős Magyarországon. Éppen ezért tartozunk felelősséggel egymás irányába és felelősséggel tartozunk múltunknak is, Szent István örökségének.

Köszönöm a figyelmet!