Történelemformáló, sorsfordító időket élünk. Hiszen választás előtt állunk most is: választhatunk az önfeladás, a lemondás, a függetlenségünk feladása, vagy egy erős, büszke és sorsát maga alakító Magyarország között. Választhatunk a között, hogy Magyarországot a sajátunknak, vagy más, a háttérben mesterkedő idegen érdekek kiszolgálójaként akarjuk – jelentette ki Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere Szent István király ünnepén. Almási István ünnepi beszéde.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vásárhelyiek!
Augusztus huszadika a magyar államiság ünnepe. Olyan alkalom, amikor nemcsak a magyarok szabadságvágyára és nemzeti küzdelmeinkre – mint március 15-én, vagy október 23-án –, valamint a magyar hősiességre és történelmi áldozatvállalásra – mint október 6-án – emlékezünk kegyelettel és tisztelettel, hanem arra a nagy történelmi tettre és folyamatra is, amely a keresztény magyar állam megteremtésére, fönntartására és védelmezésére irányult. S amelynek eredményeként – annyi történelmi viszontagság után – ma Magyarország polgáraként itt állhatunk és együtt emlékezhetünk államunk alapítására és az államalapító királyunkra.
A magyar államiság eredettörténete ugyanis elválaszthatatlan Szent Istvántól, aki már saját korában egy személyben testesítette meg a magyar állam programját: vagyis egy keresztény szellemiségű és európai elkötelezettségű, ugyanakkor minden külső nagyhatalmi befolyástól mentes, a saját értékei és érdekei szerint a maga útját járó független ország vízióját.
Ezt a politikai célkitűzést – mint első szent királyunk szellemi és politikai örökségét – napjainkban is követendő példaként állíthatjuk valamennyi magyar polgárnak, de főként az ország felelős vezetői és döntéshozói számára.
Szent Istvánról írta Bálint Sándor hitvalló keresztény életű néprajztudós a következőket: „István ott áll két világ határán. A pogány istenkirályság és az Ószövetségtől ihletett, Isten kedvező kegyelméből való uralkodói méltóság az ő hatalmas, mitikussá vált alakjában ötvöződik össze. Pogány nemzetségének totemisztikus eredethagyománya, választottsága az Árpád-ház szentségi tekintélyében él tovább.” S hozzátette még a tudós: „Az Árpádok kihalása után is mindig ügyeltek a származás folytonosságára és hivatkoztak arra, hogy a király egészen IV. Károlyig Árpád, illetőleg Szent István véréből származott.”
Az imént idézett sorok rámutatnak arra: a magyar államiság nemzetünk történeti emlékezetében, néphagyományában, sőt hosszú évszázadokon keresztül közjogi életében is a szentség tartalmával társult. Ennek jegyében tekintette népünk szentnek nemcsak az uralkodó személyét, de felségjelvényét, a Szent Koronát is, s nem utolsó sorban a magyar állam intézményeit és területét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent István államalapító és államszervező tevékenységének elismerése, politikai és egyházi kultusza nagy lendületet kapott a két világháború között. A trianoni békediktátummal területének kétharmadától megfosztott országban a kormányzat Szent István Kárpát-medencei történelmi államának újraegyesítésében reménykedett – sajnos ma már tudjuk: mindhiába.
Ennek jegyében 1938-ban – halálának kilencszázadik évfordulóján – fényes külsőségek között emlékezett a magyar állam és a magyar kereszténység Szent Istvánra. S hogy milyen integráló szereplője történelmünknek az első király, azt az is igazolja, hogy akkor nemcsak a katolikusok, de a szentkultuszt elvető protestáns felekezetek is ünnepelték: nem mint szentet, hanem mint a keresztény államot megalapító államférfit.
Az 1930-as években a hódmezővásárhelyiek – akkor már csaknem két évtizedes törekvés után – új templom építését és új plébánia szervezését határozták el. Közösségüket, illetve 1936 novembere és 1938 októbere között épült templomukat pedig az államalapító Szent István oltalmába ajánlották. A Szent István-templom épülete pontosan 80 évvel ezelőtt 1937. augusztus 20-ra lett kész. Ezen alkalomból az Oltáriszentséget ünnepélyes menetben Cseh András kanonok, a Szentháromság-templom plébánosa áthozta ide. A Szent Jobb pedig Szent István halálának kilencszázadik évfordulója alkalmából rendezett „országjárása” során ebben a templomban is megfordult 1938 júniusában. Az államalapító ereklyéjét nagy tömeg jelenlétében itt, a templom előtti téren tették ki közszemlére.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A hódmezővásárhelyiek nyolcvan évvel ezelőtt közösségi összefogással épülő új templomukat a szentek sorában lévő első magyar uralkodó emlékének ajánlották. Tettükkel nem pusztán Szent István iránti tiszteletüket fejezték ki, de kinyilvánították a keresztény magyar állam és a magyar nemzeti függetlenség iránti elkötelezettségüket is. Ezzel pedig máig követendő példát adtak nekünk!
Jelenleg is történelemformáló, sorsfordító időket élünk. Hiszen választás előtt állunk most is: választhatunk az önfeladás, a lemondás, a függetlenségünk feladása, vagy egy erős, büszke és sorsát maga alakító Magyarország között. Választhatunk a között, hogy Magyarországot a sajátunknak, vagy más, a háttérben mesterkedő idegen érdekek kiszolgálójaként akarjuk.
Választanunk kell, hogy olyan országot akarunk-e, ahol együtt kell élnünk olyanokkal, akik nem tisztelik, sőt támadják a kultúránkat, a törvényeinket, ahol megszűnik a mindennapok biztonsága, ahol a terrorfenyegetettség a hétköznapok része, vagy olyan országot akarunk, amely a Szent Istváni alapokra, a kereszténységre és a nemzeti identitásra épül, amely több mint ezer éve otthont és biztonságot ad a magyarságnak.
Szent István tudta, hogy mindig lesznek olyan külső és belső ellenségei a nemzetnek, akik át akarják írni az ország határait, a nemzet történetét, és más birodalmak részévé akarják tenni hazánkat. Igaza volt. Most is vannak olyanok, akik át akarják írni Európa, a nemzetek, és Magyarország történelmét, mert így akarnak hatalmat szerezni. Most is vannak olyanok, akik annak örülnének, ha a magyarok is feltett kézzel hagynák, hogy idegenek szállják meg őket, mert egy nagyobb birodalom részeként képzelik el hazánkat. Most is vannak olyanok, akiknek nem okozna gondot egy egészen más kultúrát, identitást, vallást betelepíteni Európába és ide, városainkba, falvainkba.
Nekünk viszont határozottan nemet kell erre mondanunk. Azért, hogy gyermekeink és unokáink is egy biztonságos és magyar Magyarországon nőhessenek fel. Hogy Hódmezővásárhely utcáira nyugodtan kimehessünk és büszkén vállalhassuk nemzeti identitásunk, kultúránk és hagyományaink. Ahogy tették ezt templomépítő őseink is 80 évvel ezelőtt.
Ünnepeljük ma ezt a közösségépítő erőt, a vásárhelyi emberek szabadságot szerető és a Szent Istváni lelkületből fakadó törhetetlen hitét.