Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Avar-kori falu lakóinak betegségeit vizsgálták a régészek

Egy a késő avar-korból, a
VIII-IX. századból származó a Hódmezővásárhely melletti Kishomoknál
talált temető leleteinek elemzései során a korabeli népesség
életmódjáról, betegségeiről tudtak meg részleteket a Kulturális
Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) szegedi irodájának
munkatársai.

Egy leendő homokbánya helyén három hónapig folyó ásatás során a
régészek 217 sírt tártak fel. Az ezekből előkerült csontvázakat Paja
László, a KÖSZ antropológusa vizsgálta meg.

A szakember a legtöbb, az elhasználódás jeleit mutató elváltozást
az ízületeken figyelte meg. Ezek elsősorban a nagyobb terhet viselő
ízületeken – például a csípő- és térdízületet alkotó csontok
felszínein és peremein – jelentkeztek, kis kopások, csontélek
formájában. Az akkoriban idősnek számító – ötven-, hatvanéves –
személyek gerincoszlopának ágyéki, illetve háti szakaszán pedig
csontos csőrképződményeket talált az antropológus.

A csontvázakon néhány törésre utaló jel is előfordult: egy esetben
egy bal oldali kulcscsont torzult a gyógyulással együtt járó
csontújraképződés során, míg egy fiatal nő állkapcsának
elülső-oldalsó területén egy vágásra vagy ütésre utaló, csonthiányt
eredményező gyógyult sérülés látható. Egy fiatal nő csontvázán pedig
az egyik nyakcsigolya részben gyógyult törésének nyomára bukkant
Paja László. A lánynál a törést követően fertőződés léphetett fel, s
ennek leküzdése során öt nyakcsigolyája részlegesen összenőtt.

A fejlődési rendellenességek jelentős része észrevétlen marad az
egyén élete alatt, mert nem okoznak fájdalmat, vagy látható jelet.
Bizonyos esetekben a fejlődés során azonban olyan mértékű
elváltozások jelenhetnek meg, amelyek az egyén életét negatívan
befolyásolják. Ide tartozik a csípőficam, vagy a combcsont fejének
lefelé és hátrafelé történő csúszása, ami az ízületi felszínek
torzulását, az adott oldali láb rövidülését és az ellenoldali láb
túlzott használatból adódó erőteljesebb kopását eredményezheti. A
szakember ilyen elváltozások nyomait is megtalálta a leletek
elemzése során.

A népesség életkörülményeinek rekonstrukciója miatt fontos a
táplálkozási szokások, illetve a fertőző betegségek gyakoriságának
megismerése. A kishomoki populáció táplálkozási hiányosságaira mutat
az elsősorban az elülső fogakon látható egyszeres vagy többszörös
csíkolatrendszer, utalva arra, hogy a növekedés bizonyos
szakaszaiban a fogfejlődéshez szükséges ásványi anyagok nem álltak
rendelkezésre. A leleteken megfigyelhető voltak egy többnyire a
vashiányos állapotra visszavezethető csontképződési rendellenesség
jelei is.

A bakteriális fertőzések csak ritkán eredményeznek csonttani
elváltozásokat, de a kishomoki temető anyagában a gyakoribb
csonthártyagyulladás mellett találtak egy leletet, amely a
tuberkulózis gyanúját veti föl, a biztos diagnózis felállításához
azonban további vizsgálatok szükségesek.

(MTI)