Szobrok ezek, de egyúttal mégsem
azok. Festmények és mégsem festmények. Picasso játszik velük, de mégsem játékok.
Minden tudását egyesítette kerámiáiban: a szobrászét, a festőét, a gravírozóét –
összegezte Dominique Sassi, Picasso egykori munkatársa a Picasso kiállítást és
az 55. Vásárhelyi Őszi Tárlatot elemző szakmai konferencián.
Az évfordulók jegyében című szakmai konferencián a holnap nyíló Picasso
Vásárhelyen című kiállítás és az idén 55 éves őszi tárlat értékelésére került
sor. Picassora, korának egyik legnagyobb hatású művészére egykori munkatársa,
Dominique Sassi emlékezett.
– Amikor Vallaurisban kapcsolatba került a kerámiával már hihetetlen
kulturális tudással rendelkezett és hatalmas művészeti munka állt mögötte. Az
anyag megformálásához és díszítéséhez a klasszikus hagyományokat, szabályokat
gyorsan elsajátította, hogy ugyanolyan gyorsan fel is rúgja őket és minden
kötöttségtől mentesen, művészete felszabadultan teljesedhessen ki – tudtuk meg
Sassitól.
Picasso életét bemutatva a művész egykori munkatársa személyes érzéseket
is szőtt előadásába.
– Hihetetlen alkotási vágya minket is inspirált. A Ramié házaspár által
vezetett Madoura műhelyben teljesen észrevétlenül jól érezhető piramis
szerkezetű hierarchia alakult ki: a vendég volt mester, a házaspár a
céhlegények, körülöttük pedig a tanulók, közöttük én magam is. Egy légtérben
dolgoztunk, látszólag nem foglalkoztunk vele, valójában azonban mindannyian őt
figyeltük és láthatatlanul, minden mozdulatát kísérve szolgáltuk, ő pedig
ugyanolyan láthatatlanul vezetett, tanított bennünket – emlékezett Sassi,
hozzátéve: Picasso vallaurisi évei a művész festészetére is jelentős hatást
gyakoroltak, hiszen soha nem festett annyit, mint mikor a „néma vásznat”
szántotta ecseteivel.
A szakmai konferencián az idén 55 éves Vásárhelyi Őszi Tárlat
hagyományát, történelmét, a hazai művészettörténetben elfoglalt szerepét Dömötör
János nyugalmazott múzeumigazgató, P. Szabó Pál művészettörténész, valamint dr.
Strucz János művészettörténész mutatta be a hallgatóságnak.