– Január 3-ára voltam kiírva. A szilvesztert itthon töltöttük, másnap dél körül észrevettem, hogy elfolyt a magzatvíz, indulni kell a kórházba – emlékezett vissza Szabóné Benkő Ágnes a 2001-es esztendő első napjára. Akkor adott életet Szabó Enikőnek, aki a napokban 18 éves lett. Akkoriban nagy sajtóvisszhangja volt a kislány születésének, hiszen – ahogy emlegették – ő volt Vásárhelyen „az évezred első babája”.
– A szomszédnak volt egy Trabantja, a biztonság kedvéért ideadta szilveszterkor a kulcsát. Amikor szólt a feleségem, olyan izgatott lettem, hogy azt sem tudtam, mi tévő legyek hirtelen – vette át a szót nevetve az édesapa, Szabó Csaba. A vásárhelyi kórházban is nagy volt az izgalom, mesélték. Tréfásan biztatták is őket: „igyekezzünk, anyuka, hátha ez a baba lesz a legelső!”. Estefelé már mindenki meg volt róla győződve, hogy senki nem fogja őket megelőzni, akkor már azt kérdezték Ágnestől, hívhatják-e a tévét, az újságírókat. Nem sokkal később, 19.50-kor 3400 grammal és 50 centiméterrel megszületett Enikő.
– Életem leggyönyörűbb virágcsokrát kaptam Almási István alpolgármestertől. Az önkormányzattól pedig 50 ezer forintot, amit a gyerekszobára költöttünk – mesélte az édesanya. Azt mondja, Enikőt a születése pillanatától különlegesnek tartja, és ez nem csupán a szokatlan dátum miatt van. Sőt, tulajdonképpen az egész élete különösen indult, árulta el. Az állapotossága elején bizonyos körülmények miatt maguk a szakemberek sem értettek egyet abban, hogy az apró magzat életképes, egészséges lesz-e. Volt, aki egyenesen azt javasolta a szülőknek, mondjanak le a babáról. Szerencsére ők inkább a szívükre hallgattak. Enikő mára egy céltudatos felnőtt lány, aki mindig pontosan tudja, mit akar, mondta az anyukája.
– Az biztos: a barátok, rokonok, ismerősök közül senki nem felejti el soha, mikor van a születésnapom – mondta Enikő. A Varga Tamás iskola, majd a Bethlen után a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba ment tanulni, most végzős drámai tagozaton, a közgazdasági pálya érdekli. A felnőtté válást szilveszterkor, egy 25 fős baráti társasággal, majd 1-jén a családdal ünnepelték. Az öccsével, Bencével nagyon jó testvérek, a család összetartó, szeretetteljes, mondták. Ágnesékre azóta is jól emlékeznek a kórház dolgozói, Enikőt pedig gyakran szólítják meg felnőttek azzal, hogy „tudjuk, te voltál az évezred babája”.