A száz éve született festőművésznő, Bányai Erzsébet alkotásaiból nyílik
kiállítás Hódmezővásárhelyen. A hét éve elhunyt, hosszú életet élt művészt
egykoron a legendás Koszta József bíztatta arra, hogy fessen. Az emlékkiállítást november 27-én, pénteken 17 órakor a hódmezővásárhelyi
Németh László Gimnáziumban és Általános Iskolában dr. Nagy Imre
művészettörténész, a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója
nyitja meg.
Bányai Erzsébet édesapja a monarchia utolsó éveiben az erdélyi aranybányák
jogtanácsosa volt. Erzsébet gyermekkora óta rajzolt. Hamar felismerték benne a
rendkívüli tehetséget. 1918-ban, kilenc évesen túlélte a tízmilliók halálát
okozó, pusztító spanyolinfluenzát. Önéletírásában így emlékszik vissza: „Engem a
kicsiny leánykát megmentettek. Talán a gének, a vegyes vérkeverék – székely,
némi osztrák és parányi francia – predesztináltak hosszú alkotó életre.”
A művésznő valóban hosszú és alkotó életet élt, 93 évesen hunyt el. A
nyolcvanas években fáradhatatlanul dolgozott, hogy több mint félévszázados
alkotói pályájának műveiből gyűjteményes kiállítást szervezzen. A kor hivatalos
fórumain nem sikerül elnyernie a szükséges támogatást. Ekkor születik meg a
korabeli viszonyok között teljesen szokatlan és egyedi gondolat, hogy
balatonfüredi házukban lakástárlatot nyisson. Az unikális lakástárlat 1987-től
várja az érdeklődőket.
Bányai Erzsébet családjával a 40-es évek második felében Szentesen élt.
Férje a helyi múzeum igazgatója volt. Erzsébet gyermekei nevelése mellett
festett. A múzeumba látogató értelmiségiek, így többek között a Szentes
határában élő Koszta József festőművész is bíztatta a művésznőt munkája
folytatására.
Az ötvenes években a Képzőművészeti Főiskolán tanul, itt szerez rajztanári
diplomát. Ekkoriban minden szabad idejét a művészetének kiteljesedésére szánta.
Alapító tagja volt a Rajztanárok Képzőművészeti Stúdiójának. Egyre többször
ihleti meg Budapest, a Duna-part, a Budai-hegyek. Sokat fest, gyakran készít
portrékat is. Rajzai, portréi rendszeresen jelentek meg különböző
sajtótermékekben.
„Bányai Erzsébetet családi szálak kötötték Hódmezővásárhelyhez. Első férje,
Zalotay Elemér régészként dolgozott egykoron a vásárhelyi múzeumban. Ugyanitt
kezdte pályáját régészként leányának férje, a fiatalon elhunyt Gazdapusztai
Gyula is. A művésznő stílusa pedig rokon vonásokat mutat a Hódmezővásárhely
kulturális karakterét meghatározó alföldi realizmussal. Napjainkban egyre több,
korábban kevésbé ismert női alkotót fedez fel a művészettörténész szakma és
hívja fel a művészetszerető közönség figyelmét ezekre a sajátos festői,
szobrászi életművekre. Úgy gondolom, Bányai Erzsébet egyike azoknak a női
festőművészeknek, akik megérdemlik, hogy szélesebb nyilvánosság is megismerje
őket” – mondja Nagy Imre művészettörténész.
Az emlékkiállítást november 27-én, pénteken 17 órakor a hódmezővásárhelyi
Németh László Gimnáziumban és Általános Iskolában dr. Nagy Imre
művészettörténész, a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója
nyitja meg.