1. A KEOP-1.1.1/C/13-2013-0008 sz. Hulladékgazdálkodási Program közbeszerzéseinek ellenőrzése
Az ellenőrzés tárgya: egy eredménytelen és egy eredményes eljárás a hulladékgyűjtő autók, RFID rendszer és hulladékgyűjtő edények beszerzése vonatkozásában és egy eredményes eljárás különféle célgépek és hulladékgyűjtő edények beszerzése vonatkozásában.
Az ellenőrzés típusa: szabályszerűségi ellenőrzés
Az ellenőrzés feladata: a közbeszerzések eljárásrendjének összevetése a vizsgált időszakban hatályos szabályzókkal
A bevezető rész (ellenőrzés adatai) után a 3. oldalon kezdődik a „II. Ellenőrzési megállapítások” c. rész, amely a 3-18. oldalig (kivéve a 14. oldalt) gyakorlatilag egy „bővített tartalomjegyzék”, amely felsorolja a három közbeszerzés eljárási cselekményeit és a döntéseket. (Az egész jelentés 21 oldalas.) Érdemi tartalmi (gazdaságossági, célszerűségi, szabályossági) ellenőrzési cselekményeket a belső ellenőrzés nem végzett, megállapításai ilyen módon mindössze arra korlátozódnak, hogy a formai – eljárásrendi – követelményeknek az egyes eljárási cselekmények megfeleltek-e, illetőleg utal arra, hogy a Miniszterelnökség Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálya (a továbbiakban: KFF) is kiadta a szabályossági tanúsítványt. Ez utóbbinak a felületes kezelése, azzal kapcsolatban a tények elhallgatása az egyik legnagyobb hibája a belső ellenőrzési jelentésnek.
A konkrét észrevételek:
– A Jelentés kikerüli azt a tényt, hogy a közbeszerzés részekre bontásának a hiánya miatt a KFF a csaknem 1 milliárd forint értékű közbeszerzési eljárást kezdettől fogva szabálytalannak tartotta.
– Az eredménytelenné nyilvánított eljárás dokumentációjának a felsorolásából kimaradt a KFF 2014.11.21-i tanúsítványa, amely „nem támogató” tartalmú, főként a fentebb említett ok miatt. Nagyon fontos, hogy ez a szabálytalansági alaphelyzet a megismételt közbeszerzési eljárásban sem került orvoslásra, s az még az eredményes eljárást lezáró tanúsítvány kiadásakor is fennállt. A Jelentés nagy hiányossága, hogy erről a folytonosságról említést sem tesz, s elfogadja, hogy az ajánlattevő – vagyis Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata – a KFF felhívása ellenére sem volt hajlandó változtatni az eljárás versenykorlátozó és a hatékony pénzgazdálkodás elvével ellentétes részein.
– Hiányzik a dokumentumok felsorolásából a KFF 2014.12.08-i döntése – s így annak a belső ellenőrzés általi értékelése – is, amely ugyan támogató tartalmú, azonban súlyos jövőbeni audit kockázatokra hívja fel a figyelmet.
– A Jelentés nem tér ki arra, hogy a későbbiek során eredménytelenné nyilvánított eljárásban két ajánlattevő ajánlata fiktívnek volt minősíthető, amely körülmény nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a verseny látszatát teremtsék meg a közbeszerzései eljárásban. Nyilvánvalóan nem függetlenül attól, hogy a KFF előre jelezte, miszerint az általa kifogásolt eljárási rend miatt gond lesz az eljárás szabályosságával, ha csak egy ajánlattevő nyújt be ajánlatot a tenderen.
– Miért maradt ki az iratok felsorolásából az, hogy hányan kérték ki az ajánlati dokumentációt és kik voltak azok? Azért nagyon fontos ez, mert vizsgálni kellett volna, hogy 12, 11 és 9 dokumentációt átvevő cég közül végül is miért csak olyan cégek adtak be ajánlatot, amelyek profiljától teljesen idegen volt a közbeszerzés tárgya – ellentétben a többi érdeklődővel, amelyek régóta forgalmazói az adott termékeknek. Ez utóbbi cégek némelyike végül is a nyertes Kupola 2000 Kft. beszállítója, ill. kapacitás biztosítója lett, ami a cégek közötti összejátszás gyanúját is felveti. Ez ugyancsak elkerülte a belső ellenőrzés figyelmét, pedig itt az önkormányzat költségvetését érintő súlyos gazdaságossági problémák merülnek fel, hiszen az önkormányzat ilyen módon egy közvetítőtől vásárolt.
– A Jelentés 14. oldalán tudhatjuk meg azt, hogy a KFF javaslatára a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) illetékes államtitkársága végül is ténylegesen lefolytatta a szabálytalansági eljárást, mellyel kapcsolatban 2015. november 20-án arról tájékoztatta az önkormányzatot, hogy a vizsgálat „szabálytalanság történt” megállapítással zárult. Annak ellenére történt ez így, hogy az önkormányzat négy olyan dokumentációt kikérő, de ajánlatot be nem nyújtó társaság nyilatkozatát is megküldte, akik szerint „a dokumentációban meghatározott műszaki feltételek semmilyen módon nem hatottak közre abban, hogy az eljárásban nem nyújtottak be ajánlatot”.
* Melyik volt a négy nyilatkozó társaság?
* Mi alapján választották ki pont őket arra, hogy nyilatkozzanak a versenyfeltételek teljesüléséről?
* Miért nem nyilatkoztatták a többi – az ajánlati dokumentációt átvevő – cég képviselőjét is?
* Mi volt az oka annak, hogy az NFM az Önkormányzat jogorvoslati kérelmére 2015. decemberében megváltoztatta a döntését és a szabálytalansági határozatát visszavonta?
* Mi volt az álláspontja az NFM-nek a KFF legfontosabb megállapításáról, miszerint a közbeszerzések részekre bontásának a hiánya miatt torzultak a versenyfeltételek és sérült a hatékony pénzgazdálkodás elve?
Mindez sajnos nem derül ki a belső ellenőrzés jelentéséből, továbbá az is aggályos, hogy Márki-Zay Péter polgármester úr részére korábban nem adták át a szóban forgó közbeszerzési iratanyag azon részét, amely az Önkormányzat NFM-mel történő levélváltásait (észrevételeit, jogorvoslati kérelmeit) tartalmazza.
Miért nem voltak megtalálhatóak a közbeszerzési iratanyagban ezek a fontos dokumentumok?
A belső ellenőrzés vizsgálata a fenti hiányosságok miatt alkalmatlan arra, hogy abból megalapozott következtetéseket lehessen levonni az eljárás szabályosságára, a versenyt korlátozó magatartások hátterére, a költségvetési károkozás megítélésére és a felelősök megállapítására vonatkozóan.
A fentiekben ismertetett körülmények ellenére a belső ellenőrzés vizsgálati végkövetkeztetése a következő volt:
Összességében a közbeszerzési eljárások szabályszerűek voltak, jogsértést nem tapasztaltunk egyik esetben sem. Az eljárásban részt vevők – a város érdekeit szem előtt tartva – minden esetben éltek azzal a jogukkal, hogy a legalacsonyabb ellenszolgáltatást tartalmazó, vagy az összességében legelőnyösebb ajánlatot javasolták kihirdetni, illetve hirdették ki nyertesnek.
2. A térfigyelő kamerarendszerek közbeszerzéseinek ellenőrzése
Az ellenőrzés tárgya: annak vizsgálata, hogy Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának, térfigyelő kamerarendszerek, valamint video megfigyelő rendszerek közbeszerzéseinek lebonyolítása, eljárásrendje szabályszerűen valósult-e meg?
Az ellenőrzés típusa: szabályszerűségi ellenőrzés
Az ellenőrzés feladata: a közbeszerzések eljárásrendjének összevetése a vizsgált időszakban hatályos szabályzókkal
A bevezető rész (ellenőrzés adatai) után a 3. oldalon kezdődik a „II. Ellenőrzési megállapítások” c. rész, amely a 3-37. oldalig gyakorlatilag egy „bővített tartalomjegyzék”, amely felsorolja a kilenc közbeszerzés eljárási cselekményeit és a döntéseket. (Az egész jelentés 40 oldalas.) Az Összegzés a 38. oldalon kezdődik. Érdemi tartalmi (gazdaságossági, célszerűségi, szabályossági) ellenőrzési cselekményeket a belső ellenőrzés nem végzett, megállapításai ilyen módon mindössze arra korlátozódnak, hogy a formai – eljárásrendi – követelményeknek az egyes eljárási cselekmények megfeleltek-e.
A jelentés „érdemi” megállapítása némelyik kamera telepítési közbeszerzésnél csak annyi, hogy:
„Megállapítható, hogy az ajánlattételi felhívásban rögzített ajánlattételi határidő a jogszabályi előírásoknak megfelelően került meghatározásra.”
A fentiekből következően teljesen érthetetlen, hogy mi alapján jutott a belső ellenőrzés 37 oldalnyi iratfelsorolás után ugyanarra a következtetésre, mint a hulladékgazdálkodási beszerzéseknél, ugyanis az összegzés szerint:
Összességében a közbeszerzési eljárások szabályszerűek voltak, jogsértést nem tapasztaltunk egyik esetben sem. Az eljárásban részt vevők – a város érdekeit szem előtt tartva – minden esetben éltek azzal a jogukkal, hogy a legalacsonyabb ellenszolgáltatást tartalmazó, vagy az összességében legelőnyösebb ajánlatot javasolták kihirdetni, illetve hirdették ki nyertesnek.
A belső ellenőrzés megállapításával ellentétben három közbeszerzési iratanyag tételes áttanulmányozása, s egyéb széles körű adatgyűjtés alapján a következő túlárazásokra és korrupciógyanús történésekre bukkantunk:
– Összehasonlítva más települések térfigyelő rendszereinek a telepítési költségeit a hódmezővásárhelyi telepítési költségekkel, 2-4-szeres túlárazásokat lehet tapasztalni a helyi közbeszerzéseknél.
– Összehasonlítva a System Service Kft. és a Hódbizalom Kft. más hódmezővásárhelyi térfigyelő
rendszer telepítéseit a 2013-2017 közötti öt túlárazás-gyanús közbeszerzéssel, az eltérés itt is 2-4-szeres.
– Az öt túlárazott közbeszerzés (az összérték 505 millió forint) nyertese minden esetben Kálmán Pál cége (négy esetben a System Service Kft., egy alkalommal pedig a Maros Project Kft.), a további ajánlattevők ismétlődéseiből és a benyújtott árajánlatok összevetéséből kitűnően a közbeszerzések irányítottak, a győztes eleve eldöntött lehetett.
– A túlárazás-gyanús közbeszerzéseknél olyan pontosan „eltalálta” a becsült értéket a győztes pályázó, ami arra utal, hogy bennfentes információk segíthették a győzelemhez, illetőleg arra, hogy a pályázónak az önkormányzat által eleve megszabott magas árhoz kellett igazítania az árazott költségvetését.
– A System Service Kft. 2014-es és 2017-es árazott költségvetésében – egymástól eltérő konstrukciók mellett – olyan fokú egyezőségek mutathatóak ki, ami arra utal, hogy 2017-ben valós költség megállapítás helyett több tétel csak átmásolás útján került meghatározásra.
– Néhány olyan telepítésnél, ahol további kamerákat helyeztek ki vagy cseréltek le, a közbeszerzési dokumentumokból nem derül ki („meglévő rendszer bővítése”), hogy pontosan hová is helyezték ki a megfigyelő rendszer kameráit, ami ellenőrizhetetlenné teszi ezen költségtételeket.
– A megrendelő önkormányzat szempontjából súlyos gazdaságossági és célszerűségi problémát jelez – s egyúttal egyik oka lehet a túlárazásoknak is -, hogy a kamerák gyakran négyesével-hatosával lettek egy-egy oszlopra kihelyezve.
– Az öt közbeszerzés esetében alsó hangon is 250 millió forint kár érhette az önkormányzatot, ami abszolút ellentétben áll a város érdekeivel.
Ennyit ér a belső ellenőrzés szabályszerűségi ellenőrzése, ennyit ér, ha nincs tartalmi vizsgálat, ha nem vizsgálnak célszerűségi és gazdaságossági szempontokat.
3. Az étel és italszolgáltatási beszerzések
Az ellenőrzés tárgya: annak vizsgálata, hogy Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának étel és italfelszolgálás, éttermi és büfészolgáltatási feladatok közbeszerzéseinek, beszerzéseinek lebonyolítása, eljárásrendje szabályszerűen valósult-e meg
Az ellenőrzés típusa: szabályszerűségi ellenőrzés
Az ellenőrzés feladata: a közbeszerzések és beszerzések eljárásrendjének összevetése a vizsgált időszakban hatályos szabályzókkal
A belső ellenőrzés ezen beszerzések vonatkozásában sem talált súlyos szabálytalanságot, holott:
a) A 2015-ös, a 2016-os és a 2017-es ajánlatok között is volt olyan, amelyik nem volt valós árajánlat, az ezeket benyújtó cégek nyilvánvalóan csak azért tettek ajánlatot, hogy a verseny látszatát fenntartsák, valójában nem állt szándékukban a régóta egyedüli szolgáltatóként tevékenykedő Bónus Istvánnal szembe menni. Ha a belső ellenőrzés egy picit is tanulmányozta volna azokat az árajánlati adatokat, amelyeket a Jelentésében is feltüntetett, mindezt észre kellett volna vennie.
Tekintettel arra, hogy a belső ellenőrzés azt viszont megállapította, hogy a 2016-os beszerzés iratanyagából hiányoznak az ajánlatkérések, s ebben az évben a három ajánlat közül az egyik nem is tekinthető valósnak, az iratok eltűnése is arra utal, hogy az árajánlatot pusztán lepapirozták, ahogyan ez más években is előfordult. A jövőben tehát figyelni kellene arra, hogy valós versenyhelyzet teremtődjék akár ezen-, akár más szakterületeken.
b) A belső ellenőrzés záró időpontja 2018. május 10. volt. Ekkor már mind a helyi-, mind az országos sajtó beszámolt arról, hogy Bónus István az elmúlt években ugyan leszámlázta a városnak a keretszerződései alapján nyújtott éttermi szolgáltatásokat, azonban a számlák mellé tételes elszámolásokat nem nyújtott be, illetőleg ilyen elszámolások eddig még nem kerültek elő. Ezen körülmények miatt a belső ellenőrzésnek vizsgálnia kellett volna legalább azt, hogy nem sérült-e az elszámolások hiányában a számviteli rend, hiszen anélkül fizetni sem lehetett volna a vállalkozónak.
Bónus István a számláihoz mindössze egy listát mellékelt, amelyen felsorolta a rendezvényeket (a szolgáltatások helyszíneit). Nem jelölte azonban meg, hogy az egyes helyszíneken pontosan milyen – szerződés szerinti – kategóriájú vendéglátás történt, ami ellenőrizhetetlenné teszi a megbízott teljesítését.
A legnagyobb probléma viszont az, hogy a legtöbb tételnél a számlák mellékleteként csak az van odaírva, hogy „tisztségviselők vendégeinek fogadása”, változó létszámadatok mellett, esetenként a helyszín megjelölése nélkül. A jövőben mindenképpen el kell kerülni azt, hogy tételes elszámolás nélkül történjenek kifizetések az étel- és italszolgáltatások vonatkozásában, a számviteli szabálysértések, s esetlegesen a hűtlen kezelés lehetőségének a kizárása érdekében.