A megvakítás, mint bizánci büntetés a királyi Magyarországon címmel tartott
előadást dr. Szabó Pál a Károlyi Házban. Ez volt idén az első találkozója a
Vásárhelyi Történelmi Körnek.
A krónikák szerint a megvakítás büntetése Szent István
királyhoz, és az őt követő uralkodóhoz fűződik a magyar történelemben.
– Ennek a párhuzama nagyon jól megmutatkozik a bizánci
birodalommal, hiszen Szent István uralkodásával került közvetlen szomszédságba
a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom. A bizánci császárok pedig
előszeretettel alkalmazták ezt a büntetési módot főleg a császár elleni
összeesküvők megtorlására – mondta Dr. Szabó Pál, a Szegedi Tudományegyetem
tanára.
Nem mindenki kapott azonban ilyen büntetést, csak azok, akik
az uralkodó közvetlen rokonságába tartoztak. Így az illetőt uralkodásra
alkalmatlanná lehetett tenni.
– A magyar jogtörténetben is az látszik, hogy a magyar
királyok az Árpád-házi királyok rokonságába tartózókkal bántak el így, anélkül,
hogy megölték volna őket – tette hozzá dr. Szabó Pál.
Az írásos források szerint ez a fajta szankció egészen a 13.
századig volt érvényben. Ezután a tendencia azért szakadhatott meg, mert a
Magyar Királyság kapcsolata megváltozott a Bizánci Birodalommal.