Csattogtak az
ollók, zúgtak a gépek a XI. Országos Juhnyíró-bajnokságon szombaton
Hódmezővásárhelyen; a versenyzők két óra alatt csaknem öt mázsányi
gyapjútól szabadították meg a birkákat.
Miután a tizennyolc induló levágta csaknem kilencven anyajuh
gyapját, az is kiderült, ki a legjobb „birkaborbély” idén az
országban: gépi kategóriában a dévaványai Halasi László, kézi
kategóriában pedig a tavaly is diadalmaskodó kömpöci Nagy Lajos
győzött, csapatban pedig három gyomaendrődi férfi, Szabó Benedek,
Szécsi Ferenc és Suha Béla lett az első.
A hagyományosan az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok
keretében megrendezett versenyen tizenegy gépi és hét kézi nyíró
indult, valamint három csapat mérte össze tudását. A géppel
nyíróknak az egy próba mellett öt állatott kellett megszabadítaniuk
gyapjától, az ollóval versenyzőknek pedig két birkát kellett
lecsupaszítaniuk.
A versenyen bár fontos volt a gyorsaság, a zsűri nemcsak ezt
értékelte, hanem az állatok kezelését és a nyírás minőségét is. A
gépi nyíróknak négyperces szintidő alatt kellett egy állatot
megnyírniuk, s az időtúllépésért büntetőpontok jártak. Szintén
pontlevonással sújtották azt a nyírót, aki megsebezte a juhokat,
vagy nem elég gondosan bánt az állatokkal. A zsűri figyelte a
lenyírt gyapjú minőségét is, értékelte, hogy mennyire maradt egyben
a bunda, s hogy minden testtájon sikerült-e megszabadítani szőrüktől
az állatokat.
Egy-egy állatról – egyedtől függően – öt-hat kiló gyapjút nyírtak
le a versenyzők. Ez az alapanyag elegendő egy komplett férfiöltöny –
pantalló, zakó és mellény – elkészítésére.
A népes nézőközönség számára gyorsan kiderült, a birkanyírás kemény
fizikai munka. A nyírók egész nap – amikor akár száznál is több
állatot szabadítanak meg gyapjuktól – félig görnyedt testtartásban
dolgoznak, s olyan izmaikat használják, amelyeket máskor soha. A
kézi erővel nyírók még komolyabb feladat előtt állnak, hiszen egy
állat tízperces megnyírása alatt 800-1100 alkalommal is csettintenek
ollójukkal, ami igencsak megterheli csuklójukat.
(MTI)