A második világháború végén magyarellenes etnikai tisztogatásokra került sor a szomszédos országokban. A délvidéki népirtást évtizedeken keresztül hallgatás övezte. A témában nemrégiben jelent meg egy összefoglaló tanulmánykötet Délvidéki Magyar Golgota 1944-45 címmel, melynek egyik szerzőjével, Bank Barbara történész-levéltárossal Gulyás László történész beszélget, érintve a kutatások, a kegyeletadás, a rehabilitáció és a kárpótlás akadályait, ellentmondásait és lehetőségeit március 27-én, szerdán 17 órakor a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.
1944-45-ben, brutális támadás érte a magyarságot a Délvidéken. A Tito partizánjai vezényletével végrehajtott több tízezer ártatlan magyar áldozatot és még több kifosztottat, lágernyomorítottat eredményező népirtásról hosszú évtizedekig még beszélni sem lehetett. A rendszerváltást követő húsz év is alig hozott változást: szerb elzárkózás, relativizálás és jelentéktelenítés, valamint visszatérően erőtlen, elvtelen és kényszeres magyar igazodási lépések kettőssége jellemezte a délvidéki népirtást értelmezni igyekvő politikai szándékokat.
2010 óta a magyar politikában, közbeszédben és tudományos erőfeszítésekben jól érzékelhetően lassú paradigmaváltás zajlik az 1944-45-ös délvidéki események megítélésével és értelmezésével kapcsolatban. Eme szemléletváltás kiemelkedő eseménye volt, amikor 2011-ben a magyar állam a legmagasabb szinten nyilvánította ki, hogy 1944-45-ben a Délvidéken a magyarok ellen elkövettet népirtás zajlott, amelynek feltárása és jóvátétele a szerb államnak és szerb társadalomnak is elsőrangú felelőssége.
2011. november 25-27 között a Magyar Országgyűlésben, a Magyar Tudományos Akadémián, a Trianon Múzeumban és a Szent István Bazilikában új korszakot nyitó megemlékezéseket, rendezvényeket, konferenciákat tartottak, kiállításokat nyitottak meg. A Délvidéki Magyar Golgota 1944-45 című tanulmánykötet e korszakos rendezvények legfontosabb gondolatait és kapcsolódó dokumentumait mutatja be.