Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Egy este a közönség is láthatja a páratlan kingéci ezüstleletet

A
hódmezővásárhelyi Emlékpont múzeumban szerdán este kamaratárlaton
ismerkedhet meg először a közönség az alföldi város Kingéc
elnevezésű határrészen talált XVI. századi ezüstlelet legszebb
darabjaival.

A páratlan régészeti leletre – 67 darab ezüsttallérra – 2009
karácsonya előtt néhány nappal találtak rá lakossági jelzés alapján
a Tornyai János Múzeum régészei. Helybéliek szóltak a közgyűjtemény
munkatársainak, hogy amatőr régiségbúvárok fémkeresővel vizsgálnak
egy magaslatot a Tisza egykori árterében. A helyszínre érkező
kutatók a felszínen nem találtak érdemleges régészeti leletet,
azonban Bacskai István hivatásos műszeres lelet- és
lelőhelyfelderítő segítségét kérték, aki rábukkant a kincsre –
idézte föl a helyi viszonylatban eddig páratlan érmeegyüttes
megtalálásának történetét Medgyesi Konstantin, a múzeum
sajtóreferense.

A veretek nagy része egy körülbelül száz négyzetméteres
területről került elő, mindössze 10-25 centiméteres földréteg alól,
de a legmélyebben megtalált érméért sem kellett 40 centiméternél
mélyebbre ásni. A szakemberek ebből arra következtettek, hogy
egykori tulajdonosa nem ásta el, esetlegesen csak “elkaparta”, vagy
egy fa odvába rejthette el a kincsét. Az éremveretek egy bőrből
készült erszényben lehettek elrejtve. Erre utal az a virágalakú
aranyozott bronz veret, amely az érmék közeléből került elő és
egyértelműen a török korra datálható.

A hatvanhét veret a XVI. század végén jelentős értéket
képviselt, egy-egy ezüsttallér egy mesterember többheti vagy
többhavi bérét tette ki. A kutatók feltételezése szerint az összeg
adófizetés céljára szolgált vagy egy katona összegyűjtött zsoldja
lehetett.

A 25-30 gramm közötti tömegű, 35-40 milliméter átmérőjű tallérok
1534-1594 között készültek, döntően a Német-Római Császárság
területén. A legnyugatabbról származó tallérokat a mai Elzász,
illetve Hollandia területén verték. Egy tallér Báthory Zsigmond
erdélyi fejedelem uralkodása idején, 1593-ban Erdélyben készült, két
másik – Rudolf császárt ábrázoló pedig – ugyanebben az időszakban
Körmöcbányán.

Az érméket a közgyűjtemény restaurátorai megtisztították, és a
kutatók páratlanul rövid idő – alig több mint egy esztendő – alatt a
leletanyag tudományos feldolgozásával is végeztek. Az éremkincs és
feltárásának történetét, valamint a veretek részletes tárát és
leírását a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ évkönyvében
olvashatják el a régi pénzérmék iránt érdeklődők. Az egyestés”
kamaratárlat megrendezésének apropóját is a Hombár című periodika
megjelenése adta, amelyben a Tornyai-múzeum szakemberei számolnak be
az elmúlt esztendőben elvégzett munkájukról.

(MTI)