Elkészítette
az 1950-53 között működő tiszaszentimrei 9-es tábor teljes
tervrajzát és 1:100-as méretarányú makettjét az egyik kitelepített,
Kiss Kálmán: a Hortobágyon három évet raboskodó férfi művét
fölajánlotta hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumnak, hogy bemutassák
a Recsk – kényszermunkatáborok 1950-53 című időszaki tárlaton.
Blazovich Péter, a közgyűjtemény vezetője elmondta, hogy a
hortobágyi rabtáborokat 1950 nyarán alakították ki egykori majorsági
épületekből. A birka- vagy disznóhodályokba 70-80 kitelepítettet
zsúfoltak be embertelen körülmények között. A bírói ítélet nélkül
fogvatartottaknak napi 12 órát kellett dolgozniuk. A tizenkét tábor
lakói főként mezőgazdasági munkát végeztek, de részt vettek a
folyószabályozásban és a vízi erőmű építésében is. A táborlakók a
megerőltető munka és a zord körülmények ellenére semmilyen orvosi
ellátást sem kaptak, így magas volt köztük a halálozás.
A rabtáborokba 1950 nyarán először a határsávban élők közül
kerültek, 1951-től pedig a nagyvárosi értelmiségiek közül a rendszer
ellenségének nyilvánítottak telepítették ide családtagjaikkal együtt
– idézte fel a történész, hozzátéve: 1953-ban, Sztálin halála után a
táborokat felszámolták, az ott jogtalanul fogva tartottakat szabadon
engedték, de aláíratták velük, hogy a történtekről senkinek sem
beszélhetnek.
A makettet készítő Kiss Kálmánt néhány nappal jogi egyetemi
államvizsgája előtt hurcolták el 1950 nyarán a Tiszaszentimre 9-es
tanyára. Három évet töltött a táborban, ahol későbbi feleségét is
megismerte. Szabadon engedése után segédmunkásként, majd tervezőként
dolgozott, ez segítette abban, hogy rendkívül precízen elkészíthesse
a tábor tervrajzát és az épületek makettjeit azok berendezéseivel
együtt.
A ma nyolcvanöt éves férfinek néhány esztendeje régi álmát is
sikerült valóra váltania, megszerezte jogi diplomáját.
(MTI)