Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Elhunyt Sylvester Lajos

Sylvester Lajos erdélyi magyar író, publicista, a Magyar Írószövetség tagja 2012. május 10-én, 78 éves korában elhunyt. Életének utolsó évtizede számos ponton kapcsolódott Hódmezővásárhelyhez, az itt élő emberekhez. Egyik legaktívabb segítője volt a „a legmagyarabb város” határon túli magyarokat befogadó Tiszteletbeli Polgári Mozgalmának, legjelentősebb szócsöve volt a nemzetegyesítő ügynek az erdélyi magyarság fele.

Erdély legnagyobb példányszámban megjelenő magyar nyelvű napilapjának, a Háromszék főmunkatársának közéleti, politikai elemző vagy éppen helytörténeti írásait, a Kárpát-medencei magyarságnak küldött üzeneteit immár hiába keressük a sepsiszentgyörgyi lapszámokban vagy a Budapesten szerkesztett Gondola internetes újságban.

Sylvester Lajos erdélyi magyar író, publicista, a Magyar Írószövetség tagja 2012. május 10-én, 78 éves korában elhunyt. Tevékeny, és az egyetemes magyar közművelődésre is jelentős hatást gyakorló munkásságának, életének színtere, az erdélyi Háromszék tájegység volt: Alsócsernátonban született és Sepsiszentgyörgyön élt haláláig. Tanári diplomáját a kézdivásárhelyi tanítóképzőben, majd a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerezte meg. Művelődésszervezőként, mint a vidék kutúrmindenesét, a magyar történelmi emlékek megmentőjét és köztéri szobrokkal való megjelölőjét tisztelték a háromszéki emberek. Több mint tíz évig volt a Sepsiszentgyörgyi Magyar Színház igazgatója, ahol többek között Tamási, Illyés, Sütő darabokat állított színpadra. Az 1989-es romániai változások után bontakozott ki írói, publicisztikai munkássága, a Háromszék napilap „aranytollú” főmunkatársaként.

Tíz esztendőn át írt heti rendszerességgel esszéket a Gondola internetes újságba, ahol jelenleg is 600 írása olvasható. Bulla Károly magyarországi írótársa így méltatta a „Frigyre lépni a szülőfölddel” című kötetének recenziójában:

„Nem kell hozzá nagy jóstehetség: ezek az írások kútfői lesznek Erdély ezen szegletének jelene, közeli és távolabbi múltjának feltárásakor, ahogy már egy budapesti nyelvi kutatócsoport is éppen az ő nyelvezetét, szóhasználatát vizsgálva kíméli meg az útiköltséget, hogy tanulságokat vonjon le a »végek« nyelvéről. Még nem tudják: Sylvester világa pontosan a világ közepén van, pontosan ott, ahonnan ő nézi például Budapestet, Bukarestet, a törököket és Amerikát.

A Sütő András mellett járó nemzedék szemléletében legazonosabb írójának kötetét tartja kezében az olvasó.”

Főbb művei:

A gyanú (színmű),

Báthory Anna (történelmi dráma),

Úz-völgyi hegyomlás (riportkönyv), 1996;

Az őrnagy hazatér,

Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve), 2001;

Frigyre lépni a szülőfölddel (válogatott publicisztikai írások),

Ojtoz völgye a hadak útján,

Szőttesünkben török minták, 2008;

Halak, vizek, sziklaszirtek, 2011.

Dokumentumfilmek:

Voltunk mük es… (A moldvai magyar oktatás szétverése)

Uz-völgyi hegyomlás (A székely határőrség krónikája)

A szembejövő ember (Benedek Elek portré)

Királyvadászat (Király Károly mozgalmas élete)

 

Díjak:

Széchenyi István emlékérem, 1992;
MÚRE publicisztikai nívódíj, 1996;
MUK-díj, 1996;

Petőfi Sándor Magyar Sajtószabadság díj, 1996;

MÚOSZ Aranytoll díj, 1998;

Tamási Áron díj, Bethlen Gábor Alapítvány, 2000;

Julianus-díj, 2003;

Teleki Pál érdemérem, 2006.

A kiváló író, publicista életének utolsó évtizede számos ponton kapcsolódott Hódmezővásárhelyhez, az itt élő emberekhez. Egyik legaktívabb segítője volt a „a legmagyarabb város” határon túli magyarokat befogadó Tiszteletbeli Polgári Mozgalmának, legjelentősebb szócsöve volt a nemzetegyesítő ügynek az erdélyi magyarság fele. A „befogadó” délalföldi város szellemiségének megismerése közben, a szellemiséget hordozó városlakókhoz fűződő kapcsolatainak tapasztalatait számos írásában megörökítette a Háromszék független napilapban és a Gondola internetes újságban, példaként felmutatva az itt fellelhető közösségi, kulturális, emberi értékeket.

Minden kommentár nélkül álljon itt Sylvester Lajosnak, a publicisztikát irodalmi szinten művelő esszéistának néhány velünk, hódmezővásárhelyiekkel foglalkozó írásának beszédes címe:

Egy húron pendülünk,

Dráma a Bánságban – Johanniták a gáton,

Épül a virtuálisan legnagyobb magyar város,

Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára,

A végtelenség városa,

Utóhang egy ünnepséghez,

A vidék megtartó ereje,

Az ország peremén – a nemzet közepén,

Háromszék a Magyar Alföldön – Viharsarok békessége,

Lámpás a pusztában,

Háromszéki kopják Székkutason,

Hódmezővásárhelyiek nemzetismereti körúton,

Hazulról haza, vagy az összetartozás tudati rezdülései,

Gabinéni, avagy a múltat áthozni a mába,

Új folyóirat (Vásárhelyi Látóhatár),

Hódmezővásárhelyiek Háromszéken,

Ivó-kupás szekértúrák,

Az eskü (honosítás Hódmezővásárhelyen),

Az anyaország ernyője alatt 1.-2.

Sylvester Lajos elsők között volt azon húszezer határon túl élő nemzettársunk közül, akik összetartozásunkat demonstrálva megigényelték 2004. december 4-e után Hódmezővásárhely felajánlott tiszteletbeli polgári címét. Számára magától értetődő és számunkra nagyon megtisztelő volt, hogy súlyos betegsége ellenére is Magyarországra, Hódmezővásárhelyre, szeretett befogadó városába utazott 2011 őszén, ahol átvette újrahonosításának okmányait és letette a magyar állampolgársági esküjét. Felemelő elégtétel volt ez számára és számunkra is, közös nemzetegyesítő munkánk beteljesülése.

Drága Lajos példádat, a magyar nemzetért végzett fáradhatatlan, áldozatos munkádat, gazdag életművedet köszönjük! Nyugodj békében, Hódmezővásárhely sosem feled!

 

(Könnyeit nyelve lejegyezte: Berényi Károly)