Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Elveszett értékek az Emlékpontban

A Nemzeti
Emlékezet Hete rendezvénysorozat keretében Mravik László művészettörténész
tartott előadást a II. világháborúban eltűnt magyar műkincsekről. A téma
szakértője projektoros vetítéssel tette még izgalmasabbá  kutatási
eredményeit, amelyben az 1938 és 49 közötti Magyarország legkiemelkedőbb, mára
már szétszóródott magángyűjteményeinek kalandos történetét, érdekességeit tárta
a nyilvánosság elé.

Az Emlékpontban Mravik László előadását dr.
Lázár János polgármester ajánlotta a hallgatóság figyelmébe. A város első
embere egy letűnt kor példáján keresztül
a mecenatúra szerepére, a magángyűjtemények értékeire hívta fel a figyelmet. Az
1867 és 1945 közötti magyar polgári középosztályt emelte ki, amely
megengedhette magának, sőt kötelezőnek tartotta a nemzeti kultúra, a
képzőművészet és a közművelődés ügyének pártolását.

– 1867
után egy olyan hihetetlen és dinamikus gazdasági fejlődés indult meg, amely
meghatározta az 1800-as évek végétől a két világháború közötti időszakig tartó
Magyarország gazdasági helyzetét. Hazánk akkor a harmadik világ exportőre volt,
elképesztő ipari-termelési növekedés valósult meg a dualista időszakban. Mravik
László előadása ennek a gazdasági fejlődésnek a gyümölcsét mutatja be. A magyar
polgárosodás egy fantasztikus, még nem kutatott értékét, amely máig ismeretlen
a társadalom előtt – fogalmazott megnyitó beszédében dr. Lázár János.

Mravik László az 1970-es évek végén kezdte
történeti kutatásait. 1990 után már kétséget kizáróan bebizonyosodott számára,
hogy a magyar gyűjteményekből eltűnt jelentős művek nagy részét a szovjet
hadsereg szállította el Magyarországról a második világháborút követően.

Az ország valaha volt legnagyobb
gyűjteményére, a Herczog-Mór Lipót által mintegy huszonöt éven át gyűjtött
anyagra is rátették a kezüket, amelyben háromezer mestermű volt. A
Hatvani-gyűjtemény nagy része is eltűnt, amely kivétel nélkül remekműveket
tartalmazott.

– A magyar művészet remekeinek húsz százaléka
Moszkvában, titkos raktárakban lapul. Ezek közül csupán 150 alkotás
tartózkodási helye ismert, amelyek csak morzsái az elhurcolt anyagnak.
Egyértelműen háborús fosztogatás eredményeként kerültek külföldre – emelte ki
Mravik.

Az előadásból az is kiderült, hogy a visszaszerzésre irányuló, az
1990-es évek végén sikerrel kecsegtető lehetőségek mára elültek. Az utóbbi
nyolc évben már próbálkozás sem történt ez ügyben, az anyagra vonatkozó
kutatásokat kormányzati szinten leállították.