Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Elvették Ildikó álmait

Egy életre elvették az álmait Aranyossy Ildikónak, aki egykori bethlenes diákként 56-os szerepvállalása miatt nem tanulhatott tovább. A forradalom utáni megtorlás egyik áldozata rendkívüli történelem órát tartott a hódmezővásárhelyi Emlékpontban. Tinédzserként orvos szeretett volna lenni, vágyait gyermekei teljesítették be.

 

Az érettségire készülő egykori bethlenes diák Aranyossy Ildikó, 1956-ban a MEFESZ felhívásának eleget téve részt vett a diákparlament szervezésében Hódmezővásárhelyen. Iskolatársaival megszavazták követeléseiket, miszerint ne tegyék kötelezővé az orosz nyelv tanulását, a szovjet csapatok vonuljanak ki az országból, és független állammá váljon Magyarország.

 

– Mi nem akartunk mást, csak félelem nélkül, szabadon élni. Nem volt bennünk gyűlölet, csak a szabadságvágy. Nem lehet elmondani, hogy azok milyen gyönyörű napok voltak, szabadnak éreztük magunkat. Szerettük egymást, ha kimentünk az utcára, egymás szemébe nézve tudtuk mit akarunk, és mindannyian egyet akarunk. Nagyon kevés ember volt, aki mást akart. Ők szépen el is tűntek, nem mertek előjönni, az orosz tankok árnyékában viszont újra előjöttek – mondta Aranyossy Ildikó az Emlékpontban tartott rendkívüli történelem órán.

 

Nem bántottak senkit, de a megtorlás mégis szörnyű volt, hangsúlyozta előadásában az egykori diák, akinek édesapját Aranyossy Ágoston gyógypedagógust beválasztották a Pedagógusok Forradalmi Bizottságába. Később édesapját állásából eltávolították, Ildikót pedig nem engedték tovább tanulni, 1957-ben érettségizett.

 

– Szóltak, hogy az igazgatói irodába menjek be, megmutatták a jelentkezési lapomat. Esélyem is lett volna, mindig kitűnő tanuló voltam. Azt mondták, az ország egyetlen főiskolájára és egyetemére sem jelentkezhetek. Még jelentkezési lapot sem kaphatok soha – tette hozzá Aranyossy Ildikó.

 

Évekig fellebbezett, a minisztériumba is elment igazáért, de nem kapott könyörületet. Később laborasszisztens, majd könyvtárosként dolgozott nyugdíjazásáig. A rendszerváltás után rehabilitálták őt és édesapját, de a legnagyobb öröm számára, hogy fia orvos, lánya pedig gyógyszerész lett.