A koncentrációs táborok felszabadulásának 63. évfordulójára, valamint
az ENSZ Holocaust Emléknapra emlékeztek tegnap Hódmezővásárhelyen az
Emlékpontban.
A megemlékezés során bemutatásra került az Ocskay
Lászlóról szóló dokumentumfilm, ami mementót állít a százados életmentő
tevékenységének, amelynek köszönhetően közel 2500 magyarországi zsidó
menekült meg a biztos pusztulástól.
Dr. Lázár János polgármester köszöntő beszédében hangsúlyozta: soha nem szabad elfelejteni, ami akkor történt.
– 1944 a
megkülönböztetés és a kirekesztés szimbolikája – mondta a politikus –
Országszerte számos megemlékezésen vettem részt, de valamit mindig
hiányoltam. Azt a mondatot, hogy nem vásárhelyi, vagy budapesti
zsidókat, hanem magyar zsidókat deportáltak. 1944-ben magyarok tettek
különbséget magyarok között, aminek következtében közel 600 ezer
honfitársunk tűnt el nyomtalanul gettókban, munkatáborokban,
koncentrációs táborokban.
Lázár
János rámutatott, hogy senki nem gondolta volna, hogy a kirekesztés
eljuthat addig a pontig, ahol más emberek iparilag megtervezett,
fizikai megsemmisítése is sorra kerülhet.
–
Bár az akkori magyar kormány leállította a zsidók deportálását, ez nem
mentség arra, ami történt. – fejtette ki a polgármester – Minden
visszaemlékezésben ismétlődik egy mondat, a túlélők mind azt
nyilatkozták: „soha nem gondoltam volna”. Valamennyien meg voltak
győződve arról, hogy ide tartoznak, hogy vásárhelyiek, hogy magyarok,
bele sem gondoltak abba, hogy tömegmészárlás lesz.
–
Nem hiszem, hogy ma olyan világban, olyan országban élünk, ahol
kirekeszthetik a zsidókat, vagy más valláshoz, etnikumhoz tartozókat.
De soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mire képes az ember, és hogy ami
egyszer megtörtént, megtörténhet máskor is. Kevés szó esik azokról is,
akik szembefordultak a náci diktatúrával. A visszaemlékezés arra is jó,
hogy rájöjjünk: nem igaz az a mondat, hogy nem lehet tenni semmit.
Nincs az a diktatúra, nem létezhet olyan elnyomás, ami fölülírja az
emberi tisztességet. Irigységből, butaságból a másik ember
kirekesztésének nem lehet helye egy tisztességes városban. –foglalta
össze Lázár János.
A
megnyitón Szita Szabolcs történészprofesszor köszönetet mondott
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának, amiért támogatta
az Ocskay Lászlóról készült film létrejöttét. – Szükség van a
szembenézésre – mondta – és nem véletlen, hogy ez a város, amiről egyre
többet hallunk, aminek tartása, gerince van, ahol tudják a vezetők és a
polgárok a dolgukat, figyelmet szentel arra is, hogy kultúráját
akképpen ápolja, hogy kifejezi szolidaritását, gyászát, és megemlékezik
1944 eseményeiről.