Február 8-án, szombaton vesznek végső búcsút Ferrari Violettától; a Jászai Mari-díjas színésznőt 11 órakor búcsúztatják a református egyház szertartása szerint a budaörsi új temetőben – tudatta a művész volt évfolyamtársa, Gordon Zsuzsa az MTI-vel.
Ferrari Violetta, az ötvenes évek egyik legnépszerűbb hazai színésznője életének 84. évében január 23-án hunyt el Budaörsön. A színművészt, aki a város díszpolgára volt, az önkormányzat saját halottjának tekinti.
A szertartáson Szigethy Gábor színháztörténész emlékezik a színésznőre, és a barátnő, Gordon Zsuzsa színművész idézi fel alakját, búcsúzik a barátok és a kollégák nevében. Budaörs Város Önkormányzatának tájékoztatása szerint képviseletükben Török István alpolgármester vesz végső búcsút a város díszpolgárától.
Ferrari Violetta 1930. április 25-én Hódmezővásárhelyen született, a fővárosban nevelkedett. Óvodásként Harsányi Gizinél játszott a rádió gyermekszíntársulatában, fellépett Siliga bácsi gyermekszínházában, részt vett a Corvin Áruház gyermekruha-bemutatóin, Sennyei Vera partnere volt a Vígszínházban.
Útja egyenes volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol már növendékként kitűnt a gyakorló színház előadásain. Még nem is végzett, máris ő volt az „ügyeletes” szerelmes fiatal színésznő, diplomájának megszerzése után, 1949-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Az ország első társulatában klasszikus és kortárs drámák vezető szerepeinek egész sorát kapta.
A magyar színpadon neki jutott tíz évben eljátszhatta Luisa Millert (Schiller: Ármány és szerelem), Hippolytát (Shakespeare: Szentivánéji álom), Ophéliát (Shakespeare: Hamlet), Cherubint (Beaumarchais: Figaro házassága), Tündét (Vörösmarty: Csongor és Tünde). A magyar színháztörténet egy igen jelentős korszakában olyan színészóriásokkal dolgozhatott együtt, mint Ladányi Ferenc, Tímár József, Gobbi Hilda vagy Básti Lajos.
1950-től filmezett is, fiatal lányokat formált meg a Dalolva szép az élet (1950), Civil a pályán (1951) című filmekben. A Föltámadott a tengerben (1953) Szendrey Júliát alakította. Határozott jellemű, mégis érzelmes lányokat játszott a Fel a fejjel (1954), a 2 x 2 néha 5 (1954) és más vígjátékokban. Tettei következményei elől menekülni akaró fiatal nő volt a Gázolásban (1955).
1956-ban elhagyta az országot, az NSZK-ban telepedett le, ahol másodszor is színészi egzisztenciát teremtett. Német nyelvterületen zenés komédiákban szerepelt, gyakran filmezett is. Megvalósult legnagyobb szerepálma: a színpadon eljátszhatta a Caesar és Kleopátra női főszerepét. Ferrari Violetta az egyetlen magyar színésznő, aki az elmúlt évtizedekben külföldön igazi karriert futott be.
A rendszerváltás után többször hazalátogatott, 1997-ben végleg hazaköltözött Magyarországra. Színpadon már nem volt látható, pánikbetegsége miatt az orvos eltiltotta a fellépéstől. Művészetét 1955-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, a szakmától 1953-ban Farkas-Ratkó-díjat kapott.
(MTI)