65 évvel ezelőtt kerültek a front
harapófogójába azok a 16-20 éves hódmezővásárhelyi fiúk, akiket leventeként
vonultattak be a második világháború idején. E tragédiára emlékeznek április
3-án, szombaton 10 órakor Hódmezővásárhelyen, a Levente téren álló emlékműnél (a
népkerti vasútállomás bekötőútjánál). A rendezvényen Bálint Vilmos atya mond imát az elhunyt
bajtársak emlékére, Benkő László verssel tiszteleg a száztizennyolc
levente áldozat előtt.
Hosszú és tragikus utat járt be az az 1800 vásárhelyi
fiatal, akik 16-20 évesen kerültek a háború poklába. 1944. szeptemberében
fegyvertelen munkaszolgálatra vonultatták be a levente korú fiúkat. A Tisza
mentén végeztek erdőirtást, majd a Dunántúlra, Zircre vezényelték át őket
mezőgazdasági, vasúti és romeltakarítási munkálatokra. A front előtt haladva
’45 március végén érkeztek az osztrák-magyar határra. 1945. április 4-én a
történelmi Magyarország egykori határán, a Lajta folyónál kerültek két tűz –
szovjet és német – közé, ahol az aknazáporban 12 vásárhelyi fiatal azonnal
szörnyethalt, ketten pedig a gráci kórházban hunytak el. A többiek szovjet
fogságba estek, majd a gyűjtőtáborokból ukrajnai lágerekbe hurcoltál őket,
ahonnan az embertelen körülményeket túlélők csak évek múlva térhettek haza
szülővárosukba. Ezek a fiatalok fegyvert soha nem fogtak a kezükben, mégis
háborús bűnösként bántak velük a „felszabadítónak” nevezett szovjetek, majd a
kommunizmus évtizedei alatt nem emlékezhettek a fronton és a fogságban elhunyt
bajtársaikra.
Tragédiájuk és fogságba esésük 65. évfordulóján
Juhász Károly egykori levente, a Volt Leventék és Hadifoglyok Baráti
Társaságának titkára emlékezik április 3-án, szombaton 10 órakor a népkerti
emlékműnél. A rendezvényen Bálint Vilmos atya mond imát az elhunyt
bajtársak emlékére, Benkő László verssel tiszteleg a száztizennyolc
levente áldozat előtt.