Bálint Vilmos volt a legutóbbi vendége az Emlékpont Közéleti Pont című rendezvénysorozatának. A Szent István templom nyugalmazott plébánosa életéről, papi hivatásáról és alkotás iránti vágyáról mesélt a közönségnek.
Bálint Vilmos élete elevenedett meg az Emlékpont Közéleti Pont elnevezésű rendezvénysorozatának legutóbbi estjén. A Szent István templom nyugalmazott lelkésze gyermekként festőművész szeretett volna lenni, majd mégis a papi hivatást választotta, mert annak idején az egyházat üldözték, ő viszont meg akarta védeni, így mellé állt. Döntését nem bánta meg, hiszen munkája során számos országba eljutott, ahol mindig fontosnak tartotta, hogy a gyerekeket a hitre nevelje. Egész életében a vallás szerepét igyekezett erősíteni.
– Az volt a célom, hogy kivédjem azt a sok támadást és hazugságot, melyet a kommunisták ráfogtak az egyházra. Persze mindezt azért tették, hogy a nép lázadjon, ha elkobozzák az iskolákat, a földeket, borzasztó messzire mentek az egyház üldözésével – mondta Bálint Vilmos plébános.
Bálint Vilmos több mint 50 éve tevékenykedik papként. Elmondása szerint az elmúlt időszakból arra a legbüszkébb, amikor 2007-ben meg tudta fejteni Isten nevének jelentését. Bár korábban ezzel kapcsolatban már végeztek kutatásokat, de ezzel ő nem értett egyet, ezért újra megvizsgálta Isten magyar nevét. A hangok és a szótagok elemzésével végül – úgy érzi – sikerült megfejtenie a szó eredetét.
– Üsten szó az őst, az örökké való lényt takarja. Csak annak idején nem volt meg az embereknek a szókincse ezt kifejezni, most viszont már van rá fogalmunk. Így az Isten szavunk a legősibb valakit jelöli – tette hozzá az atya.
Vilmos atya hivatása mellett nem mondott le a művészetről sem, hiszen folyamatosan készített tájképeket és csendéleteket. Erről az est részvevői is megbizonyosodhattak, hiszen munkáiból kiállítást is rendeztek az Emlékpont konferenciatermében. Szívesen írt verseket is, ezekből néhányat a Kertvárosi Katolikus Általános Iskola diákjai szavaltak el a közönségnek.