Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Főhajtás ’56 hősei előtt – Wittner Mária emlékezik Hódmezővásárhelyen

Koszorúzással és megemlékezéssel ér véget Hódmezővásárhelyen a Nemzeti Emlékezet Hete programsorozat az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprásának 56. évfordulóján. November 4-én, vasárnap 11 órától, a Nagy Imre sétánynál Wittner Mária, ’56-os halálraítélt, országgyűlési képviselő emlékezik a szovjet intervencióra, a magyar szabadság vérbe fojtására. A vásárhelyi tiszteletadáson idén is felhangzik Gyulai József akadémikus, Hódmezővásárhely díszpolgárának gyászindulója, az egyetlen olyan zenemű, mely ezen a tragikus napon Magyarországon született.

1956. november 4-én hajnali négy órakor elhangzott a jelszó – “Menydörgés”- és ezzel a szovjet csapatok megkezdték az október 23-án kirobbant magyar forradalom és szabadságharc leverését. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. Szovjet források szerint a magyar felkelőket november végére sikerült mindenütt megtörni és végrehajtották a hadsereg lefegyverzését is. Ezt követően a szovjet csapatok országszerte a katonai közigazgatás feladatait látták el, a szovjet állambiztonsági szervek – a KGB – pedig megkezdték a felkelők és az ellenállók letartóztatását, valamint a lakosságnál lévő fegyverek összegyűjtését.

A szovjet csapatok Magyarország ellen végrehajtott támadásának következtében Budapest ismét romokban hevert, közel 20 ezer fő megsebesült, több mint két és fél ezer ember – ebből 2000 Budapesten – meghalt, hozzávetőlegesen 200 ezer ember a hazája elhagyására kényszerült. A szovjet hatóságok közel ötezer főt november első napjaiban elfogtak, akik közül a KGB 860 főt – ezek között kommunistákat, katonákat, egyetemistákat kiskorú fiukat és lányokat mint hadifoglyokat szovjet területre hurcoltak. A szovjet vezetés által hatalomra segített bábkormány – szovjet instrukciók alapján és segítséggel – legalább 15 ezer embert ítéltetett el. A megtorlás során – 1956 és 1961 között – 229 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, azonban egyes jogtörténészek úgy becsülik, hogy a politikai okokból kivégzettek száma elérte vagy akár meg is haladta a négyszáz főt.

Ötvenhat hősei előtt hajtanak fejet 2012. november 4-én, vasárnap 11 órakor Hódmezővásárhelyen a 1956-os emlékműnél a Nagy Imre sétányon. Emlékező beszédet Wittner Mária mond, aki 1956. október 23-tól tevékenyen részt vett a forradalmi eseményekben. A Rádió ostroma során csatlakozott a felkelőkhöz, majd másnap a Corvin közben megismerkedett Havrilla Béláné Sticker Katalinnal, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segítettek.
Később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett, a november 4-ei szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. Kihallgatását követően elengedték, ekkor újból disszidált, de visszatért Ausztriából és segédmunkásként dolgozott. 1957. július 16-án tartóztatták le, és egy év
múlva, 1958. július 23-án halálra ítélték. Kétszáz napot töltött a siralomházban, a másodfokú bíróság 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én nemzetközi nyomásra szabadult.

A hódmezővásárhelyi megemlékezésen felhangzik egy különleges zenemű, egy gyászinduló is. Nagy Imre november 4-én 5 óra 20 perckor elmondott rádiófelhívása hatására egy 23 éves vásárhelyi fiatalember a benne tomboló haragot, elkeseredettséget és indulatot kottára vettette és gyászindulót komponált. A zenemű szerzője, Gyulai József Széchenyi-díjas kutatóprofesszor, akadémikus a forradalom alatt a Bethlen Gábor Gimnázium fizikatanára, a diákság egyik védője, kísérője volt. Az ötpercnyi drámai zongoradarab “torzóban maradt”, de ez az egyetlen olyan zenemű, mely e tragikus napon Magyarországon született.