71 évvel ezelőtt következett be a magyar történelem legtöbb áldozatot követelő veresége a Don-kanyar poklában. A szovjet Vörös Hadsereg 1943 januári, átfogó támadása következtében odaveszett a magyar 2. hadsereg jelentős része: a kétszázezres seregből 120 ezren, köztük 113 hódmezővásárhelyi soha nem tért haza. A II. világháború keleti-hadszínterén hősi halált halt honvédekre és a munkaszolgálatos áldozatokra gyászmisével és gyertyagyújtással emlékeznek Hódmezővásárhelyen a Történelmi Vitézi Rend szervezésében 2014. január 11-én, szombaton 18 órától a Belvárosi Katolikus Templomban, majd a Hősök terén.
1943. január 12-én reggel megremegett az ég és a föld a Don partján. Kilenc óra 45 perckor az urivi halálkanyarban, az egyik legnehezebben védhető hídfőben „Sztálin-orgonákkkal” és aknavető pergőtűzzel indult meg a szovjet támadás a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg állásai ellen. Lángolt és vérzett a hó, ahogy az egykori szemtanúk elbeszélték. Veszteségeikkel mit sem törődve, saját bajtársaik hulláit legázolva, ittasan rohamozták a friss szibériai ezredek a magyar állásokat. Január 14-ére végleg kettészakították a magyar védővonalakat. A magyar honvédek azonban a sokszoros túlerővel szemben is hősiesen ellenálltak étlen és szomjan, lőszer és fegyver hiány ellenére is, hóban és fagyban a végsőkig.
A Don-kanyarnál a magyar történelem legtöbb áldozatott követelő veresége következett be: százhúszezer főre tehető az elesett, sebesült, fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma. Nem volt olyan család, amelyik ne siratta volna valamelyik férfi tagját. A hadseregvezetés és a kormány igyekezett agyonhallgatni, eltitkolni a doni katasztrófát, majd a kommunista
hatalom a „bűnös hadsereg” bélyegét sütötte honvédjeinkre, és tiltotta a hősi halottakra, az áldozatokra való emlékezést. Évtizedekig titkolni kellett, amiben ma már a hadtörténészek is egyetértenek, hogy katonáink erőn felül helytálltak – a szovjet veszteségek nagyságrendben ugyanakkorák voltak, mint a magyaroké , és megakadályozták, hogy a szovjet hadsereg katlanba zárja és teljesen megsemmisítse a doni fronton szolgáló magyar, német és olasz seregtesteket.
A Belvárosi Katolikus Templomban január 11-én, szombaton este hat órától gyászmisét celebrál Németh László esperes, plébános és Dr. Alácsi Ervin százados, r.k. tábori lelkész; imát és beszédet mond Demeter János tartalékos református tábori lelkész. A gyászszertartást követően az emlékezők száztizenhárom, a vásárhelyi hősi halottak neveivel ellátott gyertyával vonulnak át a Hősök terére a második világháborús emlékműhöz. A megemlékezésen verset szaval Benkő László.