Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Hiánypótló könyv jelent meg a hódmezővásárhelyi Majolikatelepről

Egy hajdani “betyárfészekből”   ahol egykoron Rózsa Sándor is mulatozott átalakított üzemben készültek közel egy évszázadon át a legjellegzetesebb vásárhelyi termékek: a népművészeti hagyományokat megőrző, azokat egyedi stílusban továbbvivő kerámiatárgyak. Az 1912-ben alapított hódmezővásárhelyi Majolikatelepről megjelent könyvében Nagy Vera néprajzkutató hiánypótló részletességgel mutatja be a város letűnt büszkeségét. A kötet szerzői bemutatóján különleges majolikatárgyakat is megtekinthetnek az érdeklődők február 19-én, kedden délután öt órakor a Tornyai János Múzeumban.

“Nincs még az országnak egyetlen városa, ahol nép és művészet, kerámia és képzőművészet ennyire eggyé vált volna.” – választotta mottójául könyvének Nagy Vera a gyár jeles tervezőjének, Kajári Gyulának különösen érvényes gondolatát. Hódmezővásárhelyen szinte minden családnak volt valamilyen kötődése az üzemhez, s ma is a legtöbb lakásban felelhető néhány a Majolikagyárban készült kerámia. Szomorú aktualitása a könyvnek, hogy miközben az egykor virágzó gyár   a város vezetésének és a lelkes vállalkozóknak többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült megmenteni üzemcsarnokai üresen konganak, a majolika tárgyak iránt az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik magán- és műgyűjtők részéről.
A hiánypótló tanulmánykötetből kiderül az is, hogy a majolika, amely meghatározó elnevezése lett mindvégig az üzemnek, nem fedi a termékek pontos megnevezését. Vásárhelyen ugyanis nem ónmázas cserép (ez az igazi majolika) készült, hanem ólommázas termékek kerültek ki az itteni fazekasok kezei alól, s erre a hagyományra épített az üzem is. A majolika a mázas cserepek korabeli, de szakmailag pontatlan elnevezéseként maradt fenn a köztudatban – tárja fel a szerző. A könyvből kiderül az is, hogy az üzemet az újvárosi agyagbányák és a vasútállomás közelében fekvő Hajda vendéglőből alakították ki. “A hajdani betyárfészekből, a kocsmából a művészek új otthona, alkotó műhelye, művészi edénygyár lett, így az utókorra csak az emléke marad majd fenn annak a régi veszedelmes helynek, ahol a Szabó gyerekek és Rózsa Sándor mulatoztak egykor.” – írta a helyszínről Almási Gyula Béla festőművész.
A Művészek Majolika és Agyagipar Telepének társulási szerződését 101 évvel ezelőtt, 1912. február 5-én írták alá Endre Béla és Tornyai János festőművészek, Rubletzky Géza, Kallós Ede, Pásztor János szobrászművészek (utóbbit rendre kifelejtik az “alapító atyák” közül), Smurák József építész és Weisz Mihály csizmadia mester. Alig három hónap múlva kétezer korona forgótőkével, harminc munkással kezdte meg működését az üzem – emlékezett vissza Weisz Mihály ügyvezető, aki magát tekintette a létrehozás ötletgazdájának.
Tornyai János festőművész szerepe jelentősen túlértékelt közgondolkodásban – rántja le a leplet Nagy Vera egy városi toposzról. A Majolikatelep kezdeti szervezőmunkáiból aktívan kivette a részét, vezetői tevékenységet vállalva, azonban alig két évvel az alapítást követően véglegesen kilépett (már az első évben is ki akart szállni). Sőt Tornyai visszakövetelte az induláskor általa befizetett összeget is, a vállalkozás azonban nem rendelkezett olyan tartalékokkal, hogy könnyűszerrel ki tudta volna fizetni. Pénzének visszaszerzése érdekében még attól sem riadt vissza, hogy Endre Béla Mártélyon festett képeit – melyeket Tornyai mártélyi házában hagyott száradni – lefoglalta.
Az itt készült alkotásoknak művészettörténeti jelentőségét emeli az a tény, hogy az alapítók tevékenységéhez már a korai időkben olyan művészek csatlakoztak, mint Medgyessy Ferenc szobrászművész, Rudnay Gyula festőművész. Az alapítás után nem sokkal a részvényesekhez beszálló jeles műgyűjtő, Nemes Marcell kerámiaterveit is megvalósította a Telep. A 20.század folyamán a Hódmezővásárhelyen élt és megfordult művészek többsége a Majolikának köszönhetően kipróbálta magát a kerámia műfajában is, maradandó alkotásokat hagyva az utókorra.
A kötet olvasói végighaladhatnak a gyár közel száz éves történetén: “a kis magyar Fayence”-ként jellemzett kezdeti időszaktól, a második, “a világhír magaslatán” eltöltött korszakon, az ötvenes évek népművészeti műhelyén keresztül, a modern és archaikus fazekas-hagyományokon át a gyár ezredfordulóig tartó utolsó fejezetéig. Nagy Vera A hódmezővásárhelyi Majolikatelep című könyve kedvezményes áron vásárolható meg a Tornyai János Múzeumban megrendezésre kerülő szerzői bemutatón. A kötetet dr. Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum igazgatója ajánlja a közönség figyelmébe.