Az olvasókör Magyarországon a 19. század második felétől alakult civil szervezet, amely a tagok művelődését, ismereteik bővítését, eszméik cseréjét és a közös szórakozást tűzte ki célul. Könyveket gyűjtöttek, újságokat járattak, tanfolyamokon vettek részt, együtt ünnepeltek és tartottak bálokat. Összejöveteleiket magánházaknál, iskolákban, később saját épületben tartották.
Hódmezővásárhelyen az első olvasókört Szametz András szűcsmester, egykori 48-as nemzetőr alapította 1869-ben. A század végére a települést már az „olvasókörök városa”-ként emlegették. 1950-ig, a kényszerű megszüntetésig belterületen 41, külterületen 67 olvasókör működött.
Az olvasókörök― mint azt elnevezésük is mutatja―, elsősorban könyvek és újságok tanulmányozását tűzték ki célul. Tevékenységük azonban ennél sokkal szerteágazóbb volt. Ismereteik bővítésére tudós előadókat hívtak, tanfolyamokat szerveztek. Hazafias érzésüket tükrözi, hogy március 15-én ünnepséget tartottak, közadakozásból több helyen emlékművet, táblát avattak az első világháború hősi áldozatainak.
Szórakozásra is a közösség nyújtott lehetőséget. Aratóünnepet, szüreti bált, táncmulatságot tartottak. Az ifjúsági egyesületek tagjai sportversenyeket rendeztek, színjátszó csoportjaik a műsoros esteken népszínműveket adtak elő.