A szocreál abszurd világába csábít a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum
rendhagyó tárlatvezetése augusztus 28-án, szombaton 10 óra 30 perctől. A
közgyűjtemény állandó kiállításán kiemelt helyen láthatóak a késő-sztálinista
zsánerfestészet hazai remekei, melyekhez érdekes háttértörténeteket hallgatva
élhetik át a látogatatók a múlt művészeti érzésvilágát a szombati
rendezvényen.
A szocialista realizmus, vagy rövidebben szocreál a kommunista diktatúra
világnézetén alapuló alkotómódszer, egyfajta stílus, formarendszer, politikai
ideológiával is telített „hivatalos” művészeti irányzat. A szocreál a kritikai
realizmusra alapoz. A kommunista pártideológusok megrendelésére „gyártott”
képzőművészeti, irodalmi és építészeti művekben a valóság mélyebb összefüggéseit
akarták megragadni konkrét képekben.
világnézetén alapuló alkotómódszer, egyfajta stílus, formarendszer, politikai
ideológiával is telített „hivatalos” művészeti irányzat. A szocreál a kritikai
realizmusra alapoz. A kommunista pártideológusok megrendelésére „gyártott”
képzőművészeti, irodalmi és építészeti művekben a valóság mélyebb összefüggéseit
akarták megragadni konkrét képekben.
A második világháborút követően – szovjet támogatással – pár esztendő
leforgása alatt teljhatalomra tettek szert a kommunisták Magyarországon.
1949-ben a mindenható népművelési miniszter, a párt kulturális főideológusa
Révai József kiadta az új jelszót: a magyar művészek ezek után tekintetüket
Moszkvára vessék! A kötelező minta a szocreál lett. A magyar képzőművészek egy
év alatt „teljesítették a normát” és a Műcsarnokban megrendezett első szocreál
seregszemlén ismert, a diktatúra mókuskerekébe beálló alkotók mellett hirtelen
feltűnt dilettánsok adtak számot esztétikai és ideológiai „fejlődésükről”. A
kiállítás egyik főműve volt Benedek Jenő: Mit láttam a Szovjetunióban? című
hatalmas zsánerképe, mely jelenleg az Emlékpont művészeti termében látható. A
kirgiz sapkában mesélő fiatalember a szovjet mezőgazdaság „csodás” eredményeit,
a kombájnt, a kolhozokat, a visszafelé folyó folyókat ecseteli falubéli
hallgatóságának. A kép fő ideológiai töltetét a háttérben megbúvó „hitetlen”
bajszos kulák figurája adja.
leforgása alatt teljhatalomra tettek szert a kommunisták Magyarországon.
1949-ben a mindenható népművelési miniszter, a párt kulturális főideológusa
Révai József kiadta az új jelszót: a magyar művészek ezek után tekintetüket
Moszkvára vessék! A kötelező minta a szocreál lett. A magyar képzőművészek egy
év alatt „teljesítették a normát” és a Műcsarnokban megrendezett első szocreál
seregszemlén ismert, a diktatúra mókuskerekébe beálló alkotók mellett hirtelen
feltűnt dilettánsok adtak számot esztétikai és ideológiai „fejlődésükről”. A
kiállítás egyik főműve volt Benedek Jenő: Mit láttam a Szovjetunióban? című
hatalmas zsánerképe, mely jelenleg az Emlékpont művészeti termében látható. A
kirgiz sapkában mesélő fiatalember a szovjet mezőgazdaság „csodás” eredményeit,
a kombájnt, a kolhozokat, a visszafelé folyó folyókat ecseteli falubéli
hallgatóságának. A kép fő ideológiai töltetét a háttérben megbúvó „hitetlen”
bajszos kulák figurája adja.
Az ötvenes évek első felében a szocreál kötelezően uralta az összes
művészeti ágat, így jelen volt az építészetben, a képzőművészetben, a zenében
vagy éppen az irodalomban. A személyi kultusz a delelőjén a budapesti
Felvonulási téren leleplezték Sztálin 8 méteres szobrát, a magyar írók
versgyűjteménnyel készültek Rákosi 60. születésnapjára, megkezdődött az első
szocialista város, Sztálinváros építése. Az 1956-os forradalom és szabadságharc
porba döntötte a szovjet generalisszimusz monumentális bronz alakját, vele
süllyedt el a klasszikus szocreál is Magyarországon, azonban a Kádár-korban
művészetileg átalakulva, de az ideológiát megőrizve ideig-óráig még tovább
élt.
művészeti ágat, így jelen volt az építészetben, a képzőművészetben, a zenében
vagy éppen az irodalomban. A személyi kultusz a delelőjén a budapesti
Felvonulási téren leleplezték Sztálin 8 méteres szobrát, a magyar írók
versgyűjteménnyel készültek Rákosi 60. születésnapjára, megkezdődött az első
szocialista város, Sztálinváros építése. Az 1956-os forradalom és szabadságharc
porba döntötte a szovjet generalisszimusz monumentális bronz alakját, vele
süllyedt el a klasszikus szocreál is Magyarországon, azonban a Kádár-korban
művészetileg átalakulva, de az ideológiát megőrizve ideig-óráig még tovább
élt.