Ignácz Rózsa erdélyi születésű magyar írónővel foglalkozott a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület Idéző sorozatának legutóbbi találkozója. Az írónő a Rákosi-korszak kritikusaként tiltólistás volt. Az érdeklődők az est során teljes képet kaphattak személyiségéről, munkásságáról.
Az 1909-ben Kovásznán született Ignácz Rózsa, aki életének nagyobb részét Magyarországon töltötte, de írásainak legjelentősebb darabjai szülőföldjéhez, Erdélyhez, a moldvai és bukovinai csángók világához kötődnek. Az írónő személye jól illeszkedett a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület Idéző sorozatába, hiszen azt tűzték zászlajukra, hogy elhallgatott írókkal és költőkkel foglalkoznak.
– Ő 1989-ig teljes mértékben indexen volt. Ha dolgozott, csakis gyerekeknek írhatott, de ezekben mindig allegórikusan elrejtette politikai üzenetét – mondta Nagy Gyöngyi, a Wass Albert Kör tagja.
Nem ítélte el ötvenhatot, nem volt hajlandó azt ellenforradalomnak nyilvánítani. Végül az Egyesült Államokba disszidált, mivel számos olyan műve született, amely kritizálta a Rákosi-korszakot és Sztálint. Az esten egy különleges, 1943-as kiadású könyvvel is megismerkedhettek az érdeklődők.
– Anyanyelve magyar. Ez a címe a könyvnek és a huszas évek Kolozsvárát mutatja be, mivel ott járt középiskolában. A mű egy osztály érettségijét saját személyén keresztül láttatja. A könyv egyben megjeleníti a kisebbségi lét nehézségeit is Kolozsváron, ahol 1928-ban már román fennhatóság van – tette hozzá Nagy Gyöngyi.
Az esten az is kiderült, hogy Ignác Rózsa művelt, világlátott nő volt, négy nyelven beszélt. A világ számos egzotikus országában is járt: többek között utazgatott Kenyában és Ausztráliában is.