A magyar színművészet egyik legnagyobb, karizmatikus egyénisége,
Eperjes Károly hitvallását, a nemzetről, a magyarságról vallott
gondolatait ismerhetik meg az érdeklődők az Emlékpont Gondolkodó Polgár soron
következő estjén október 17-én, hétfőn délután 5 órától, a
közgyűjtemény előadótermében.
A beszélgetésen, melyet Szenti Tibor író, néprajzkutató vezet, szó lesz az
emberről, hitről, erkölcsről, valamint október huszonharmadikához közeledvén
20. századi történelmünk sorfordító eseményeiről, az 1956-os forradalom és
szabadságharc felemelő pillanatairól is.
Eperjes Károly tanár szülők
gyermekeként született 1954-ben, a Fertő-tó melletti Hegykő községben, és
kisebb vargabetű után került a színjátszás közelébe. 27 évesen kezdi el a
főiskolát, és 1980-ban szerez diplomát. Kaposvárra szerződik, a hosszú
színészévek alatt megfordul a Nemzeti Színháznál, a Katona József Színházban,
majd a Radnóti és a Művész Színház után 2000-től az Új Színházhoz szerződik,
ahol a mai napig játszik. A Veszprémi Petői Színház művészeti tanácsadó
tisztét tölti be, de számos darabban is szerepel.
A filmes szakma igen
korán felfigyel széles repertoárjára és jellegzetes beszédmódjára – első
igazán emlékezetes szerepét Feleki Kamill oldalán alakítja Gárdos Péter
Uramisten című filmjében. Együttműködése Bereményi Gézával A tanítványok című
filmmel kezdődik 1985-ben, és a mai napig töretlen – a legnagyobb sikert az
Eldorádó című közös filmjükkel aratják, melyben Eperjes Monorit, a robosztus
piackirályt játssza.
Alakításaira jellemző, hogy egyszerre képes a
legösszetettebb hősalakok és a legváltozatosabb jellemtípusok megformálására.
Eperjes Károly maga a drámai erő és az önfeledt, jóízű humor minden
eszközével fölvértezett, tökéletes színész. Művészi munkásságát a szakma több
rangos kitüntetéssel honorálta: többször elnyerte a Filmszemle legjobb férfi
főszereplő díját, Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas művész, aki a Chicagói
Filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díjat is megkapta 1985-ben, és akit
Európa-díjra jelöltek
1989-ben.
Eperjes Károly az ember feladatáról,
társadalmi felelősségéről a következőket mondja: „Meg kell tanulniuk az
embereknek, hogy szabad akaratukat jól használják. Minden, amit teszünk
tulajdonképpen polititka, amivel mások életét és véleményét befolyásoljuk.
Ezt teszi az orvos, a tanár, a vállalkozó, a művész. Mindenki. Ha
felelősséget vállalva teszik, a közösség rendbe jön. Ez személyi döntés. Egy
ember nem tudja megcsinálni, kettő már jobban, száz még jobban, és így
tovább. Ez a dolgunk.”
A Gondolkodó Polgár októberi estje, egyben a
Nemzeti Emlékezet Hete nyitánya is, melyet Blazovich Péter, az Emlékpont
intézményvezetője ajánl a közönség figyelmébe október 17-én, hétfőn 17 órakor
a hódmezővásárhelyi közgyűjtemény előadótermében.