Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Kalandozás a magyar nép zivataros századaiban

Az Emlékpont költészet napi rendezvényén Kölcseyről és a Himnuszról tartott előadást Hornok András, a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának tanára. A rendhagyó, interaktív irodalom óra alkalmával a vers hagyományos és újszerű megközelítései mellett fény derült arra is, hogy talán nem is olyan pesszimista Kölcsey nemzeti jelképpé vált alkotása.

Blazovich Péter volt Hornok András, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium szakvezető tanárának beszélgetőtársa az Emlékpont költészet napi rendezvényén. A Himnusz szövegének interpretációja előtt az interaktív irodalom órát a történelmi háttér felvázolásával kezdték a szakemberek. Kölcseyt a Himnusz megírásakor a herderi jóslat, azaz a magyarság eltűnésének lehetősége rázta meg. A versben felvonultatott történelmi múlt a gyökerekhez, a hagyományokhoz való visszatérést szimbolizálja.

– Az eredeti szándék a magyar irodalmi hagyomány újjáépítése volt. Attól félt, ha megszakad ez a folytonosság, akkor a nemzethalál vár ránk, amely kulturális értelemben és a nyelvileg való eltűnést jelentette volna. Nem egy katonai akció következményét – mondta Hornok András.

Sokat emlegetett felvetés a Himnusszal kapcsolatban, hogy a nemzeti sorscsapásainkat vonultatja fel, és sötét jövőt fest a magyarság számára. A szakértő szerint azonban Erkel Ferenc zenéje nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fokozza a pesszimizmusba hajló ünnepélyességet.

Az új megközelítéseket is felvonultató irodalmi előadás cseppet sem hasonlított egy hagyományos tanórához, mivel bárki megfogalmazhatta a Himnusszal kapcsolatos felvetéseit. Hornok szerint minden verset csak bátorsággal lehet jól olvasni, s ha így teszünk, részesei lehetünk annak a felfedező kalandnak, amit az irodalom jelent.