Március tizenötödikéhez, a forradalom
és szabadságharc évfordulója mellett más jeles történelmi esemény is
kapcsolódik. 1939-ben ezen a napon indultak meg a magyar csapatok Kárpátalja
északi részének visszafoglalására, amelynek alkalmából Hódmezővásárhelyen a II.
világháborús emlékműnél koszorút helyezett el a Trianon Társaság, valamint a
Történelmi Vitézi Rend helyi tagozata.
Az
1920. évi trianoni diktátumot követően nem telt bele két évtized, és a
megcsonkított, gazdaságilag tönkretett Magyarország talpra állt. 1938-ban
elérte a revízió első sikerét. Az első bécsi döntés nyomán visszatért a
Felvidék és Kárpátalja déli sávja. Az országrész északi területei azonban
továbbra is csehszlovák fennhatóság alatt maradtak. 1939. március 15-én,
Csehszlovákia széthullását követő napon a magyar csapatok megindultak, és négy
nap alatt birtokba vették az országrészt. Kitűzték a magyar zászlót a Kárpátok
gerincére, ezáltal megteremtődött a lengyel-magyar közös határ, a közvetlen
kapcsolat a baráti lengyel néppel.
–
Mindez azért nagyon fontos momentuma a magyar történelemnek, mert ekkor
jelentős számú magyar haderő vívott harcot az ott levő ukrán és cseh
gárdistákkal. Újra megteremtődött a magyar-lengyel határ, amire már évszázadok
óta nem volt példa – mondta Elek András, a Hódmezővásárhelyi Trianon Társaság
elnökségi tagja.
A
kárpátaljai hadműveletben részt vevő kassai alakulathoz 1937 és 1938-ban sok
vásárhelyi katonát is besoroztak. Kárpátalja visszatérését a nyugati diplomácia
nyugodtan és jóindulatúan konstatálta. A londoni követ is kijelentette, hogy
örömmel tölti el a tény, miszerint Kárpátalját a Magyar Honvédség foglalta el. Az
1939-es eseményről Hódmezővásárhelyen a Hősök terén a Trianon Társaság,
valamint a Történelmi Vitézi Rend helyi tagozatának tagjai emlékeztek meg.
–
Úgy érezzük, hogy fejet kell hajtani azok előtt, akik az ország eredeti
visszaállításáért életüket adták. A harcokban mintegy hatvan katona veszítette
életét – tette hozzá Elek András.
A
Kárpátok hágóin helyreállított határ tette lehetővé, hogy 1939 őszén
százezernyi lengyel menekülhessen hazánkba a megszállók elől.