Képnovellák fényképezőgéppel

Hódmezővásárhely szülöttje a hatvanas éveiben járó
Eifert János, aki 1960−tól 1977−ig a Honvéd együttes hivatásos
táncosaként járta a világot. Külföldi turnékon kezdett el fotózni,
majd itthon, és a határokon túl egyre több folyóirat külső
munkatársa lett. Az évek során hivatásos fotóművészzé képezte át
magát. Elsődleges témaként maradt a tánc, de felzárkózott mellé a
meztelen emberi test ábrázolása, a természet megörökítése. Egyéni
vagy csoportos tárlatokkal is eljutott a világ távoli sarkaiba, ahol
díjak és diplomák tucatjait kapta, emellett fáradhatatlanul ír és
szerkeszt vagy tanít a rendkívül sokoldalú alkotó.
Most Budapesten, a Nemzeti Színház Zikkurat galériájában az
Érzéki valóság elnevezésű kortárs magyar tárlaton látható két termet
betöltő összeállítása. Eifert János a Képnovellák címet adta ennek
az akár önálló kiállításnak is beillő részlegnek, amelyen az utóbbi
másfél évtized terméséből szerkesztett többé-kevésbé összefüggő
történeteket.
Alapanyagként a sebesvízi nemzetközi művészeti alkotótáborban
készített felvételei szolgálnak. Tűztánc címmel például kettős női
aktokat variál lobogó hajjal és lobogó lángokkal, a Furcsa pár egy
férfi és egy nő közös játéka egy fekete lepellel, a Kezek, vágyak
pedig egy álarcos és ágyékán vörös drapériával takart fekvő női akt
látványa a körülötte sorjázó férfiak és nők előre nyújtott karjainak
koszorújában. A külföldi felvételekből is ízelítőt kapunk, például
az Op-art tanulmány az ablakredőny női hátaktra vetődő csíkjaival az
ausztriai Költschach-Mauthen workshopjának terméke. A Titkok
barlangjának sejtelmes variáció-sorozata női akt-trióra és égő
gyertyákra  a Wagner operafesztiválok világhírű székhelyén, a
németországi Bayreuthban készült.
A képnovella műfaja egyébként nem most bukkant fel Eifert János
munkásságában. Akik régebben is figyelemmel követték munkásságát,
azok emlékezhetnek arra, hogy az ötlet már 2003-ban megjelent a
győri könyvszalon akkori tárlatán, majd még abban az évben eljutott
szülővárosának Tornyai Jánosról elnevezett múzeumába is. A következő
esztendőben a Győri Nyár keretében az ottani zsinagóga lett a
helyszíne ennek a témának, a fővárosban az MMS (Mozdulatművészeti
Stúdió) galériájában mutatkozott be a közönségnek, Pannonhalmán
pedig a bencés gimnázium Tetőtéri Galériájában láthatták az anyagot
az érdeklődők. A rendkívül kreatív fotográfus ugyanis mindig és
szívesen alkalmazkodik az éppen aktuális helyszíni lehetőségekhez,
amint azt a mostani, budapesti kamaratárlata is tanúsíthatja.
A Képnovellák kapcsán Eifert János így fogalmazta meg művészi
hitvallását : – Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék.
Jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új
feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi
nyelvemen közölhetem. Negyven év alatt harmincnégy országból,
különböző témákból hatalmas archívumot gyűjtöttem össze. Az amerikai
űrközponttól az indiai Tadzs Mahalig, neves művészek és politikusok,
ismert személyiségek portréitól a technika, tudomány világáig
számtalan riportkép, illusztráció, dokumentáció, tudósítás gyűlt
össze, amelyekből mindig kiugrik egy-egy sehova nem sorolható,
különleges megfogalmazású és üzenetű kép. Néha a véletlen, de
legtöbbször a másképpen látás igénye, a kreativitás, a tudatos
kísérletezés hozza létre ezeket a képeket. A digitális lehetőségek
is a fotográfia eszköztárát bővítik. Ezekkel a lehetőségekkel én is
igyekszem élni – zárta vallomását a fotóművész.
Wagner István
(MTI-Press)