Tarjánban és Újvároson is kiállítást tartottak péntek
este. Míg a Tarjáni Olvasókörben Halasiné Dúzs Julianna, Kovácsné Horváth
Katalin és Szabó György mutatta be alkotásait, addig Szántó Lukács főleg
erdélyi témájú képeiből rendezett tárlatot saját műtermében.
A festményeiről és szobrairól ismert Halasiné Dúzs Julianna
és a kisplasztikákat készítő Kovácsné Horváth Katalin munkáit már láthatta
korábban a közönség, ám Szabó Györgynek ez volt a bemutatkozása. Ő egy éve
kezdett az agyaggal komolyabban foglalkozni. Az alkotókban az a közös, hogy
mindhárman nyugdíjba vonulásuk után
bontakoztatták ki művészi ambíciójukat.
– Ha az ember a művészet bármelyik ágát is műveli, az
átalakítja az egyéniségét és a lelkivilágát is, ahogy ez a kiállítóknál is
bekövetkezett. Lelki nyugalmat sugároznak munkáikkal és emellett önmaguknak és
másoknak is örömet tudnak szerezni – mondta Almási István alpolgármester.
Szántó Lukácsnak legutóbb 2008-ban volt kiállítása a városban.
Így mielőtt legújabb alkotásait az ország más településein is bemutatnák,
Vásárhelyen rendezett tárlatot. Közel 90 festményét csodálhatta meg most a
közönség, melyek zöme Erdélyben készült.
– 25 éve járok vissza Erdélybe, onnan van az élményanyag és
főleg az ott található házak nyerték el a tetszésemet és ezeket festem. Ennek
az is lehet az oka, hogy építész technikusi végzettségem van, bár soha nem
dolgoztam a szakmámban – mondta Szántó Lukács.
A kiállítás azért is volt különleges, mert az alkotó a
közönség előtt festett meg egy csendéletet is, amit végül feleségének ajánlott.