Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Lázár János: minél hamarabb nyilvánosságra kell hozni az 1945 utáni iratokat

Lázár János szerint minél
hamarabb nyilvánosságra kell hozni az 1945 utáni összes pártállami
dokumentumot, így a Kádár-rendszer iratait is, mert mindenkinek joga
van megismerni a múltat.

A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője,
Hódmezővásárhely polgármestere kedden Budapesten sajtótájékoztatón
beszélt erről abból az alkalomból, hogy a www.szigoruantitkos.hu
internetes oldalon nyilvánosságra hozták a Kádár-rendszer
Belügyminisztériumának szigorúan titkos (szt) állományáról szóló
összeállítást.

Közölte: a fiatal generációknak meg kell ismerniük a pártállami
diktatúrát, ehhez pedig fontos, hogy azonosíthatók legyenek az
szt-tisztek és az ügynökök, s a kartonok mindenki számára elérhetőek
legyenek.

Lázár János hangsúlyozta: a kutatóknak nemcsak a szűk szakmai
közönségnek kell publikálni, hanem adattárukkal mindenkihez szólniuk
kell. Senki élete, munkája felett nem szeretnének pálcát törni ezzel
az adatárral, az ítélkezéshez azonban mindenkinek joga van –
folytatta -, hozzátéve: a Kádár-rendszer csak akkor érthető meg, ha
minél több információ áll rendelkezésre.

Kitért arra, hogy Hódmezővásárhelyen az Emlékpont Központban nem
csak a kommunizmus korszakának a felkutatását tartják fontosnak,
hiszen ugyanígy foglalkoznak a holokauszttal is. Állandó kiállításuk
a környék hétezer diákjának biztosítja az oktatást, és a Szegedi
Tudományegyetemmel is kialakítottak szakmai
kapcsolatokat.

Kérdésre elmondta: véleménye szerint a mágnesszalagokon őrzött, a
titkosszolgálatokkal kapcsolatos információkat is közzé kellene
tenni.

Ungváry Krisztián történész, a kutatás egyik résztvevője kiemelte:
az szt-tiszti rendszert alig ismeri a közvélemény; ők voltak azok,
akik fedőmunkahely mellett – például nemzetközi kapcsolatok
osztályainak vezetőiként – a hivatalos munkájukat “önként,
ideológiailag megalapozottan végezték”. A tisztek munkáját egy
1969-es jogszabály határozta meg.

Mint mondta, hivatásos belügyi alkalmazottakból, illetve korábban a
Belügyminisztériumban egyáltalán nem dolgozó emberekből is lehettek
szt-tisztek. Utóbbiakat civil posztjuknál fogva szervezték be,
fizetést kaptak munkájukért. A Kádár-rendszerben az szt-tiszti
rendszer folyamatosan fejlődött, ezren a hírszerzés, további maximum
1500-an pedig belső elhárításnál dolgoztak, “de lehet, hogy
kevesebben voltak”.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a fenti létszám mintegy felét
tudták eddig azonosítani, ennek kétharmadát pedig név szerint is
meghatározták. Az azonosítási arány tehát sokkal magasabb, mint az
ügynökök esetében.

Kérdésre válaszolva közölte: az szt-tisztek jelentéseinek java
része a személyi iratanyagaikban megsemmisült, ezeket feltehetően
csak akkor lehet más ügyek aktáiból megismerni, “ha az
iratnyilvánosság pozitív irányban el tud mozdulni”.

A még élő egykori szt-tiszteket arra kérte, hogy beszéljenek
Kádár-rendszer-beli munkájukról, mert “a magyar társadalom inkább
megbocsátani akar, semmint bosszút állni”.

Fráter Olivér történész rámutatott: a pártállami rendszer “harmadik
lába” volt az szt-tiszti rendszer, a politikai tisztségviselőkön és
az ügynökökön túl.A honlapon 669 szt-tiszt adatai találhatók,
közülük 122-őt még nem azonosítottak név szerint.

A honlapon alfabetikus sorrendben feltüntették az egyes tiszteket.
A weblapnak van keresőfunkciója is, a biográfia rovatban pedig más
dokumentumok adattartalmával is kiegészítették az egyes emberekről
szóló anyagokat; a dokumentum menüpontba a korabeli
belügyminisztériumi parancsokat, szabályokat töltötték fel –
mondta.

Megemlítette, hogy a lapot folyamatosan frissítik majd, és
szeretnék, hogy észrevételeiket megtehessék az olvasók, ezeket a
szerkesztők igyekeznek megválaszolni. A levéltárban a témában
rendelkezésre álló összes iratot nyilvánosságra hozták, de azt nem
lehet pontosan tudni, hol lehetnek még korabeli
dokumentumok.

Elmondta: a feltüntetett tisztek közül ma már nem aktív senki. Az
azonban nem volt cél, hogy a mai közszereplőkre külön odafigyeljenek
– fűzte hozzá.

Arról is szólt, hogy noha az szt-tisztek jelentései nincsenek meg,
de a belügyminisztériumi minősítésekből lehet arra következni, hogy
milyen munkát végeztek.

Boér Zoltán történész bemutatott egy konkrét adatlapot, Császár
Béla szt-tisztét. Utalt arra, hogy a házastárs és a gyermekek neveit
senki esetében nem jelenítették meg, ugyanakkor szerepel az anyja
neve, születési helye, rendfokozatai, szolgálati helye, esetleges
dicséretei vagy fenyítései, sőt térképpel nyilvánosságra hozzák az
akkori lakcímeiket is.

Ezekből világosan látszik, hogy a 669 szt-tisztből mindössze egy
élt Csepelen, túlnyomó többségük pedig Budán vagy a Belvárosban
lakott. Érdekességként megemlített egy 1992-es bejegyzést, amelyet a
szervnél 1968 óta dolgozó Császár Józsefné írt azzal kapcsolatban,
hogy egy egykori szt-tisztet a Nemzetbiztonsági Hivatal saját
halottjává nyilvánított; a bejegyzés megdicsérte a halott szt-tiszt
Kádár-rendszerben folytatott tevékenységét.

Blazovich Péter, az Emlékpont Központ igazgatója arról beszélt,
hogy a honlap célja, hogy ne csak az ügynökök kerüljenek
középpontba, hanem azok is, akik önként vállalták az apparátusban
való szereplést. Megjegyezte azt is, hogy a történészek a hatályos
jogszabályoknak megfelelően végezték munkájukat.

Kiemelte, hogy a mostani kutatás az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltárában, a BM III/II. Csoportfőnökség állományába
tartozó szt-tisztek iratanyagát dolgozta fel.

A kutatás legfontosabb alapanyagát az szt-tiszti, úgynevezett
személyi gyűjtők jelentették, amelyek változó összetételben ugyan,
de a szolgálati adatlap mellett felvételi javaslatot, minősítést,
önéletrajzot, igazolványképet, valamint a szolgálati idő
megállapításához szükséges dokumentumokat tartalmaznak.

(MTI)