Tisztelt Elnök Asszony!
Leveléből
kitűnően – bizonyára azért, mert a megfelelő információk nem álltak rendelkezésére
– feltehetően félreértelmezte Önkormányzatunk azon céljait és szándékait,
amelyek alapján nyilvánosságra hoztuk azon személyek névsorát, akik az
adófizetők pénzéből nyújtott támogatásokkal visszaéltek, és a részükre nyújtott
ingyenebédért nem mentek el, vagy a felajánlott munkát nem fogadták el…
Álláspontom
szerint azoknak az adófizető polgároknak, akik tisztességesen dolgoznak és
tisztességesen adóznak, joguk van tudni, hogy kik azok, aki az általuk
befizetett összegekkel és a szociális segélyezés rendszerével visszaélnek.
Levelében
felsorolt érveire – azok sorrendjében -, ha megengedi, az alábbiakban
válaszolnék:
Az
Ön állításával szemben nem tekintettük bűnnek, ha valaki egyetlen alkalommal
nem használta fel az általa igényelt szociális támogatást. Az érintettek egy
hónapi időtartamra kértek és kaptak munkanapokon egyszeri meleg ételt (ebédet).
A listára csak olyanok kerültek fel, akik 3-nál több alkalommal nem mentek el
az ebédért és meghatalmazottat sem küldtek maguk helyett.
Az
elállás mögötti hétköznapi okokra nézve:
Ön
szerint a kérelem beadása és a megítélés között eltelhet annyi idő, ami alatt
az igénylő más módon próbálja megoldani a problémáját, vagy javulnak az
életkörülményei.
Az iratanyagokból kitűnően a kérelmek elbírálása
átlagban 9 munkanap, azaz nem egészen két hét alatt történt meg. Helyi
szabályozásunknak megfelelően ebben az időszakban környezettanulmányt is
végeztünk az érintetteknél, ennek során bizonyára feltűnt volna az Ön által
említett változás. Nem beszélve a jogosultnak a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló törvényben előírt kötelezettségéről, miszerint a szociális
ellátásban részesülő a jogosultság feltételeit érintő lényeges tények,
körülmények megváltozásáról 15 napon belül köteles értesíteni az ellátást
megállapító szervet (1993. évi III. törvény 9. §). Ezen értesítést az ügyfelek
jelentős része mulasztja el (gyermekszületés, jövedelemváltozás, nyugdíj
megállapításra kerül, stb.), így az ellátást jogosulatlanul veszik ilyenkor
igénybe mindaddig, amíg az adott tény valamilyen módon tudomásunkra nem jut,
vagy a határozott időtartamra megállapított ellátás le nem telik. A törvény
szerint a jogosulatlanul és rosszhiszeműen igénybe vett ellátást vissza lehet
ugyan követelni, de a gyakorlatban ennek behajtása az esetek nagy részében
lehetetlen.
Ön
szerint előidézheti a támogatás fel nem vételét valamely családtag által a
segélyezettség miatt érzett szégyen is. Nos, az érintettek visszajelzései nem
erre engednek következtetni. Önkormányzatunk az elmúlt évben úgy döntött, hogy
a segélyek pénzben történő nyújtása helyett – amely segélyformáknál ez
lehetséges – a segítség természetben való nyújtására helyezi a hangsúlyt.
Célunk az volt, hogy a támogatás biztosan elérje célját, és arra fordítódjék,
amire azt az ügyfél kérte. Megalapozta többek között ezen lépésünket az a
számtalan hozzánk érkező lakossági bejelentés, melyekből kiderült, hogy
irritálja a város polgárait, ha azt látják, hogy arra nem rászorulók veszik
igénybe a támogatásokat, vagy azt nem a megfelelő módon használják fel. Például
ha az igénylők a polgármesteri hivatal előtt két sarokkal távolítják el
magukról nagy értékű ékszereiket, vagy a városnak a polgármesteri hivatal előtt
elhelyezkedő főterén árulják jutányos áron a frissen átvett ebédjegyeket. Minden
törvényes eszközzel élünk annak érdekében, hogy a jogosulatlan igénybevevőket
kiszűrjük, azonban a jogszabály számos kiskaput nyitva hagy. A természetben
(élelmiszerutalvány, gyógyszerutalvány vagy ingyenebéd formájában) nyújtott
támogatás bevezetését az ügyfelek egy része nem fogadta kitörő örömmel, a lista
számos olyan személy nevét tartalmazza, aki át sem vette az ebédjegyeket, mert
készpénzt szeretett volna – holott a kérelemben leírta, hogy ennivalóra kéri az
átmeneti segélyt.
Évek
óta megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a város nehéz helyzetbe került
polgárai szükség esetén tájékozottak legyenek, és tudják, hogy hová
fordulhatnak segítségért. Kiadványt jelentettünk meg „Kinek hogyan
segíthetünk” címmel, mely az önkormányzatnál igényelhető ellátások,
támogatások teljes körét tartalmazza a szociális ellátásoktól az ösztöndíjakig.
Minden ellátás esetében leírtuk, hogy mik az igénybevétel feltételei, és ki az
ügy intézője a vársházán. A kiadványt minden hódmezővásárhelyi háztartásba
eljutattuk. A helyi TV, rádió és írott sajtó segítségével rendszeresen
tájékoztatjuk a lakosságot az igénybe vehető szociális ellátásokról, illetve
amennyiben időszakosan igénybe vehető ellátás van (pl. krízishelyzetbe került
személyek támogatása), erre külön felhívjuk a figyelmet. A városi közgyűlésnek
is rendszeresen témája a szociális helyzet, illetve az annak javítására tett
lépések.
Nem
hiszem, hogy ebben a légkörben reálisan fennállna annak veszélye, hogy az
ügyfelek nagy számban szégyent érezzenek, ha hozzánk fordulnak.
Az
időközben sajnálatosan elhunyt személy gyermeke a halálesetet követően
megjelent ugyan hivatalunkban, ám nem azért, hogy a halálesetet bejelentse,
hanem hogy az elhunyt gyógyszerutalványát átvegye (meghatalmazás hiányában ezt
nem tudta megtenni, így felháborodva távozott, de még ekkor sem említette, hogy
a jogosult elhunyt)!
Arra
nézve felhozott érvei, hogy a fel nem használt támogatások nem okoznak kárt és
nem szorítanak ki a rendszerből más rászorulókat, nem állják meg helyüket.
A
segélyek pénzalapjával az önkormányzatok valóban egy évre szólóan gazdálkodnak,
de az ingyenebéd esetében nem igaz, hogy a fel nem használt támogatást másnak
odaítélhetik, vagy más területre átcsoportosíthatják. Az ingyenebéddel,
amelyért a jogosult nem megy el, az élelmezés-egészségügyi előírások folytán
egyetlen dolgot lehet tenni: kiönteni!
A
közcélú munkát el nem vállalók,vagy a munkában nem megfelelően teljesítők
esetében utólag valóban lehet
szankciót alkalmazni, vagyis a továbbiakban nem kapják a támogatást. Mi azonban
a helyzet a kiközvetítés előtt
(esetenként hosszú hónapokon keresztül) felvett rendelkezésre állási
támogatással? Hiszen ezt elvileg arra az időre kapja az ellátott, amíg fel nem
tudjuk ajánlani a közcélú munkát a számára. A kiközvetítés pillanatában azonban
sajnálatosan két dolog szokott valószínűnek látszani: az érintettek egy része
egyáltalán nem kívánt dolgozni, a másik része pedig a pénzellátás időtartama
alatt is dolgozott feketén, és a kiközvetítéskor hirtelen bejelentette a
munkaviszonyt. Utóbbit támasztja alá az az iratanyagokból kivilágló tény, hogy
2009-ben, a gazdasági válság közepén hirtelen 50-60 ember talált munkahelyet
rekordgyorsasággal, miután a kiközvetítő lapot megkapta.
Nem
értek egyet Önnel abban, hogy a nyilvánosság ily módon történő felhasználása
elriasztja a ténylegesen rászorulókat és a városban megrendülhet a szociális
(jog)biztonságba vetett hit.
A
város polgárainak visszajelzéseiből tudjuk, hogy maradéktalanul egyetértenek
azzal, hogy a segélyekkel visszaélőkkel szemben a nyilvánosság erejével is fel
kell lépni. ez a lépés éppenhogy azt erősítette meg az emberekben, hogy mindent
megteszünk annak érdekében, hogy a szűkös forrásokból adható támogatások
valóban az arra rászorulókhoz jussanak el. Ha Ön követte ügyről a médiában
elhangzottakat illetve leírtakat, láthatta, hogy az emberek túlnyomó többsége
egyetértett lépésünkkel.
Városunk
évek óta nagy hangsúlyt fektet a szociális problémák átfogó kezelésére.
2007-ben teljes egészében átszerveztük személyes gondoskodást nyújtó
intézményeink hálózatát többek között a hatékonyabb működés, és az Ön által is
említett információáramlás, illetve szakmaközi együttműködés javítása céljából.
Az átszervezés következtében az említett területeken számottevő előrelépés
következett be. Az elmúlt években számos formában nyújtottunk saját forrásból a
kötelező önkormányzati feladatokon felül támogatást az arra rászorulók részére
(tanszerutalvány, sportszerutalvány, gyermekétkeztetés támogatása, nyugdíjasok
szemétdíj-kedvezménye és még sorolhatnám). Azt gondolom nem véletlen, hogy e
hónap első felében átvehettük a megtisztelő Családbarát Önkormányzat díjat.
A
fentiek tükrében nem hiszem, hogy tevékenységünkkel ne tennénk eleget a
Szegénység és kirekesztés elleni küzdelem Európai Éve céljainak, vagy ne
felelnénk meg a megfogalmazott szándéknak.
A
fentiek mellett, azon felül azonban szeretnénk, ha nemcsak a szegénység és a
kirekesztés, hanem a visszaélés és a csalás ellen is küzdhetnénk – hiszem, hogy
a kettő nem zárja ki egymást!
Hódmezővásárhely,
2010. július 21.
Tisztelettel
Dr. Lázár János
polgármester