A vásárhelyi Cserjés Katalin kutatási
eredményeit Lebegő orgonagyökér című könyvében jelentette meg. A tanulmány
Hajnóczy Péter XX. századi író életművével foglalkozik.
Cserjés Katalin a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalom Tanszékének
oktatója. Hajnóczy Péter munkásságával nyolc évvel ezelőtt kezdett el
részletesebben foglalkozni, amikor második doktori dolgozatához keresett témát.
Az életmű egy részét korábbról ismerte, ám úgy vélte, a szerző pályája számos
érdekességgel szolgálhat még. Az egyetemi oktató szerint Hajnóczy Péter sokat
próbált, a deviancia határát messze túllépő író volt, aki 1981-ben, 39 éves
korában tragikus körülmények között hunyt el. Cserjés Katalin érdeklődését nem
elsősorban Hajnóczy történetei keltették fel, inkább szövegépítése.
– Az irodalomban a történetek adottak, már mindent megírtak, és éppen ezért
nem a mit, hanem a hogyan a lényeg, az a mód, ahogyan a szerző megközelít egy
– egy témát. Az elemzőnek tehát erre érdemes koncentrálnia és ebben az esetben
ez egy nagyon izgalmas kalandot kínált- mondta Cserjés, aki többek között olyan
szövegépítési módokat emelt ki kutatásaiban, melyekkel Hajnóczy megelőzte
kortársait.
– Olyan idézés technikát alkalmaz, mely a posztmodern műfajnak
jellegzetessége. Feszegeti a műfaji és stílusbeli határokat, sőt az
írásbeliséget és az irodalmat más művészeti ágakkal is összekapcsolja. Ezek
mind olyan eszközök, melyek aztán a későbbi íróknál közkinccsé válnak.
Cserjés Katalin elmondta, kutatása nem a kezdete és nem is a vége Hajnóczy
Péter életművének. Az író munkásságának további tanulmányozását valamint nem
utolsó sorban a hagyaték ápolását a fiatal egyetemistákból álló Hajnóczy
Műhely vállalta fel.