Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni és hódmezővásárhelyi
törzséből nyolcfős csoport utazott a Rómától északra fekvő Braccianoban
és környékén megrendezett „Eagle Roster” (Sas Csapat) fedőnevű
parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatra, hogy két héten keresztül,
megszakítás nélkül, napi tizenkét órában „alájátsszon” a gyakorló
hadtesttörzsnek.
Az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár NATO-akkreditációjának fontos
elemét jelenti – az 5/62. és 5/39. lövészzászlóaljak sikeres CREVAL-ellenőrzései (Combat Readiness Evaluation – készenlét-ellenőrzés) mellett – a dandártörzsnek a követelmények teljesítésére történő felkészítése. Ennek első lépcsőfoka az NRDC-ITA (NATO Rapid Deployable Corps in Italy – a NATO Olaszországi Gyorsan Bevethető Hadteste) őszi gyakorlata a Rómától északra fekvő Braccianoban és környékén megrendezett „Eagle Roster” (Sas Csapat) fedőnevű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat.
Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni és hódmezővásárhelyi
törzséből nyolcfős csoport utazott a helyszínre, hogy két héten
keresztül, megszakítás nélkül napi tizenkét órában – mint az NRDC-ITA
egyik alárendeltje – „alájátsszon” a gyakorló hadtesttörzsnek. A
forgatókönyv szerint a NATO-erők Kelet-Afrika egyik – válságokkal terhes
– térségében hajtottak végre a békefenntartás részeként
egy békekikényszerítő „hibrid” hadműveletet. A hadtest zömében olasz
kötelékei mellett görög, szlovén és magyar törzsek vettek részt ezen
„alájátszóként”.
A gyakorlat fő célja „a hadtesttörzs nemzetközi környezetben történő
gyakoroltatása az összetett megközelítés jegyében”. Az őszhaderőnemi
hadművelet megvívása mellett egy percre sem lehetett elfeledkezni a
politikai és gazdasági tényezőkről: az „Eagle Punch” (A sas rácsapása) hadművelet
hagyományos ütközetei során kiemelt szerepet kapott a felderítő
rendszerek, a célkiválasztás, valamint a tűzkoordináció és a
légtér-menedzsment összehangolt alkalmazása. A képzeletbeli helyzetet
olyan tényezők is nehezítették, mint például napokon át tartó
homokvihar, járvány kitörése, a menekültek és a hadifoglyok kezelése.
A magyar dandárnak a támogató tüzér-kötelékekkel és a légierővel
szoros együttműködésben kellett felvennie a harcot – egy bonyolult
hegyvidéki területen – az ellenség hadtestének első lépcsőjében támadó
harckocsi hadosztállyal. Az ellenség harcászati légideszanttal
kombinált, nagy erejű támadása október 23-án kezdődött meg. Az ellenség
légideszant csapatai elfoglalták a magyar dandár egyetlen utánpótlási
útvonalának kulcspontját jelentő hágót, amelynek következtében a dandár
három napon át harcolt tartalékaitól és készleteinek jelentős részétől
elszakítva. A terep adottságait és a vele összhangban lévő műszaki
zárakat kihasználó manővereket végrehajtó, valamint a támogató tüzérség
és légierő tűzcsapásait jól koordináló magyar dandár veszteségek árán,
de sikeresen teljesítette a feladatát.
A „támadást” követő negyedik napon, miután elhárította az ellenség
előrenyomulását és visszavonulásra kényszerítette azt, az eredeti
helyzetet visszaállításával párhuzamosan egy időben felkészült a
konfliktus utáni műveletek végrehajtására. A dandár feladatának
sokszínűségét mutatja a hagyományos harctevékenységgel párhuzamosan
jelentkező „aszimmetrikus fenyegetettség”, az Összhaderőnemi Csapásmérő
Csoportosítással való együttműködés, tömeges sebesülést követő – több
napon át történő – légi úton végrehajtott sebesült-kiürítés, az
ugyancsak légi úton és több napon keresztül végrehajtott logisztikai
ellátás koordinálása, majd a több ezres hadifogolytömeg kezelésének
feladata.
A mintegy ezerkettőszáz katonát megmozgató gyakorlat értékelésénél az NRDC-ITA parancsnoka és helyettese többször kiemelte a gyakorlat nemzetköziségét
nem csak a gyakorlók, de az alárendelteket megszemélyesítő „alájátszók”
vonatkozásában is. Ez a tény külön emelte a gyakorlat értékét egy olyan
multinacionális törzs esetében, amelynek bevetését jövőre
Afganisztánban tervezik.
(Forrás: kormany.hu; MH 5. Bocskai István Lövészdandár)