Az Erdélyi Helikon egykori szerkesztőjének, Lőrincz Lászlónak verses
kötetét mutatták be a Németh László Városi Könyvtárban. A Maradékok az
életemből című könyvet Berényi Károly és Simon Ferenc méltatták.
Az erdélyi születésű Lőrincz László – aki jelenleg Mindszenten él –
középiskolás korában kezdett verseket írni, majd az érettségit
követően, 1940-ben nyílt lehetősége egyetemre jelentkezni. Beiratkozott a
Kolozsvári Egyetemre, ahol már sokat írt és publikált, és nem csak verseket, de színi és könyvkritikákat is. Innen 1941-ben került az akkoriban Kós Károly
szerkesztette Erdélyi Helikonhoz, mint segédszerkesztő, életében az itt töltött
évek igen nagy jelentőséggel bírnak.
– Nagyon sok híres íróval, és költővel ismerkedhettem itt meg, köztük Kis
Jenővel, Dsida Jenővel, Tamási Áronnal és Áprily Lajossal is – mondta
Lőrincz.
Innen hurcolták el az oroszok 1944-ben, Szibériába vitték, ahol
kőbányában dolgoztatták. Hazatérése után Tamási
Áronnak köszönhetően alkotói ösztöndíjat kapott, és újra tollat ragadott, ám
mivel fogságának történetét szerette volna megörökíteni, az ösztöndíjat
elvették tőle. Sokáig Egerben dolgozott tanárként, a költészet pedig végig kísérte az
életét. Verseit sosem küldte el egyik kiadóhoz sem, első könyve 2006-ban jelent
meg, a mindszenti Benák Katalin gondozásában. A könyvtárban legutóbbi,
Maradékok az életemből című verses kötetét mutatták be. Ebben a fogság
történetéről, a hazáról és a természetről ír. A költővel dr. Berényi Károly, a
határon túli magyar kapcsolatok tanácsnoka, és Simon Ferenc a Bethlen Gábor
Gimnázium tanára beszélgetett.