Hódmezővásárhely erősödik, és csak rajtunk múlik, mivé leszünk. Rajtunk múlik, mivé fejlődik városunk. Rajtunk múlik, mindannyiunkon. Talán ezért is ünneplünk együtt itt, a Kossuth téren, mert tudjuk, még sok közös és kemény munka vár ránk, és ezt csak együtt tudjuk elvégezni – fogalmazott Hegedűs Zoltán alpolgármester március 15-én a Kossuth téri ünnepségen Hódmezővásárhelyen.
Hegedűs Zoltán ünnepi beszéde.
„Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő”,
Széchenyi István gondolata többek között azt is jelenti, ha a múltunkból fakadó tudással építjük a jelenünket, nem kell félnünk, nem kell tartanunk a jövendőnktől sem.
Ma, az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepén, 167 esztendőre tekintünk vissza, felidézve a történteket és azt a tudást melyre építkezhetünk, mely mindig irányt mutat. Felidézzük ezernyolcszáznegyvennyolcat, az egyik legszentebb történelmi örökségünket, amely sohasem veszítette el fényességét és aktualitását.
Ha végig nézek városunkon, megyénken, a Dél-Alföld városain és falvain, akkor úgy érzem, hogy 1848 öröksége nem üresedett ki, különösen nem a helyi közösségek szintjén.
Ezen az ünnepen nemzeti trikolorba öltöznek településeink és kokárdát tűznek a szívük fölé a települések polgárai, hogy közösen felidézzük múltunk egyik legragyogóbb korszakát.
Március idusán mi vásárhelyiek is büszkék lehetünk, hiszen van mire emlékeznünk. A vásárhelyi és a csongrádi emberek becsületesen kivették a részüket 1848-as forradalomból és szabadságharcból. Nem csak hogy kivették a részüket, de többen az élen is jártak nemzeti forradalmunkban. Ha 167 esztendővel visszapörgetjük a történelem kerekét, felidézhetjük azt is, hogy a csongrádi nemzetőrség felét megalakuláskor vásárhelyi polgárok alkották. Vásárhelyi pékek, tanárok, mesteremberek, családfők, akik békeidőben keményen dolgoztak a családjuk gyarapodásáért, de nem tétováztak a nemzetőrségbe állni, amikor hívta őket a Haza.
1848. március 26-a az öröm, a szabadság napja volt Hódmezővásárhelyen. A város lakossága a március 15-i események hallatára „szinte forrásba jött”, és a főbíró valamint Török Bálint másodalispán vezetésével a Vásártérre vonult. Török Bálint ismertette a Pesten történteket, és a tizenkét pontot.
Beszédét azzal fejezte be, hogy Hódmezővásárhely lakossága nemcsak óhajtja a szabadságot, hanem azt követeli is. A résztvevők feltűzték a „szabadság jelét” a kokárdát, és lelkesedéssel éltették a szabadságot. A város jelentősebb pontjaira nemzetiszín zászlókat tűztek ki annak jeléül, hogy Hódmezővásárhely a tizenkét pont kívánalmait magáévá teszi.
A 48-as események előtt tiszteleg kétméteres Petőfi szobrunk is, a városháza előtt álló Kossuth szobor pedig pont ott lett felállítva, ahol Kossuth 1848. október 3-án toborzó körútja alkalmával beszédet mondott.
A név szerint feljegyzett hősök mellett emlékeznünk kell Hazánk és városunk névtelen polgáraira, nőkre és férfiakra, családapákra, családanyákra, idősekre és fiatalokra, akik mind kivették részüket a szabadságharcból a saját és unokáik, a mi szebb jövőnk érdekében, akik tudták: nagy dolgokra képesek, ha összefognak. Emlékeznünk kell arra a több száz vásárhelyi polgárra, akik elsőként álltak nemzetőrnek, amikor a magyar Országgyűlés 1848 áprilisában törvényt hozott a nemzetőrség felállításáról. Ma előttük tisztelgünk. Ők tetteikkel bebizonyították, amit Széchenyi is vallott: hogy bár „egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”.
Azok előtt a bátrak előtt tisztelgünk a mai napon, akik egykoron – szemben az árral, az idegen elnyomással, az elvárásokkal – mertek a szabadságért harcolni. A szabadságért, amely néha olyan törékenynek bizonyul. És ha rövid időre is, de kiharcolták a szabadságot. A népből újra nemzetet teremtettek. 167 évvel ezelőtt egyenrangú partnerei lettünk Európa népeinek. Ahogy a debreceni kormány minisztere, Madarász László írta: „Európa művelt népei közé emelkedtünk”.
A történelem az elmúlt másfél évszázad alatt további megpróbáltatások elé állította hazánkat. Megéltünk két világháborút, elszenvedtük Trianont, német és szovjet elnyomást. Mára mégis valóra váltottuk 1848 eszméit: a szabadságot, a függetlenséget. Megteremtettük a demokráciát, új, erős jogállamot építettünk.
Hosszú út vezetett idáig. A mi nemzedékünknek másfajta nehézségekkel kell szembenézni, mint elődeinknek. Nem kardokkal és nem ágyúkkal kell megküzdenünk a szabadságunkért, függetlenségünkért, felemelkedésünkért.
Széchenyi István, a legnagyobb magyar mondta: „a nemzet nagysága, ereje, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik”. Ez azt is jelenti, hogy erős Magyarország nélkül nincs erős magyar ember sem. A hanyatlás ellen kizárólag a megújulás hozhat sikert. Olyan megújulás, amelyben érték a család, amelyben érték a munka, érték a pedagógus, az iskola, érték az orvos, érték a rend, a nemzeti vagyon, amelyet az állam nem csak visszavásárol, de meg is véd.
Ezek az értékek kezdenek a helyükre kerülni, mert ma Magyarország nem futamodik meg a feladatai elől. Magyarország ma nem feléli a jövőjét, hanem megalapozza azt. Mi nem kifizetetlen számlákat, soha ki nem fizethető adósságot hagyunk gyermekeinkre, hanem a gyarapodás alapját, a gyarapodás lehetőségét. Értéket teremtettünk, értéket teremtünk, és ma már Magyarország teljesítményét határainkon túl is elismerik.
Új fejezetet nyitottunk hazánk történelmében a megújult államigazgatással, a megújult törvényekkel, melyek az alapját adják a holnap biztonságának, az emberek, a családok gyarapodásának, boldogulásának.
Mi magunk, vásárhelyiek is így cselekszünk. A gondolkodásunk középpontjába a polgárt, a vásárhelyi családokat helyezzük, hogy könnyebb, jobb és tervezhetőbb legyen a holnap. Közösen formáljuk környezetünket, és teszünk meg mindent azért, hogy új munkahelyek szülessenek, hogy Hódmezővásárhely gazdasága, és vele együtt városunk is új növekedési pályára álljon.
Hódmezővásárhely erősödik, és csak rajtunk múlik, mivé leszünk. Rajtunk múlik, mivé fejlődik városunk. Rajtunk múlik, mindannyiunkon. Talán ezért is ünneplünk együtt itt, a Kossuth téren, mert tudjuk, még sok közös és kemény munka vár ránk, és ezt csak együtt tudjuk elvégezni.
Március 15-én különösen jó magyarnak lenni. Jó, mert megadatott az ünnep felemelő, fényes diadala. Ez a nap nem csupán egy a nemzet ünnepeinek sorában, hanem maga a nemzeti ünnep. Hős elődeink üzennek örök álmukból. Emlékezünk. Ünnepelünk. Együtt, közösen. Mi, magyarok, mi vásárhelyiek.
Hódmezővásárhely, 2015. március 15.
Hegedűs Zoltán
alpolgármester